DMR módszer

DMR módszer alkalmazása Juhfark, Szürkebarát és Pinot noir szőlőfajtáknál

Györffyné Jahnke Gizella, Májer János, Varga Péter, Németh Csaba,
Knolmajerné Szigeti Gyöngyi, Szőke Barna

Pannon Egyetem Agrártudományi Centrum Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Badacsony

8261 Badacsonytomaj, Római út 161. e-mail: vitihill@mail.iif.hu

Összefoglaló

Az utóbbi években megnőtt a kereslet a természetes maradék cukrot tartalmazó borkülönlegességek iránt. Az ilyen típusú borok előállítása ugyanakkor nagy termesztési kockázattal jár. Ez a kockázat egy új szőlőtermesztés-technológiai megoldással, az un. D.M.R. (másodlagos érlelés) módszerrel csökkenthető. A módszer lényege, hogy szálvesszős metszésű tőkék esetében a tervezett szüreti időpont előtt 1-2 héttel a szálvessző, illetve kétéves fás rész eltávolításával hatást lehet gyakorolni a szőlő fiziológiás folyamataira, amelynek következtében a szőlőbogyóban a cukor, a savak, az íz és aromaanyagok koncentr

álódnak. A módszer késői szüret esetén is alkalmazható, a hatás itt még kifejezettebb.

2008-2009-ben kísérletet állítottunk be Juhfark, Szürkebarát és Pinot noir fajtáknál. A DMR módszer hatásait vizsgáltuk késői szüretelésű tételeknél. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a kezelt tőkék terméséből kinyert must cukor és savtartalma is növekedett a kontrollhoz képest. Nagy előnye a módszernek, hogy a hagyományos késői szüretelésű tételekkel szemben, ennél a módszernél a mustban található íz és aromaanyagok nagyobb koncentrációban, de közel az eredeti arányban maradnak meg, így a belőlük készített bor megőrzi fajtajellegét.

Bevezetés

Az utóbbi években nemzetközi és hazai viszonylatban is megnőtt a kereslet a természetes maradék cukrot tartalmazó borkülönlegességek iránt. Ilyen típusú borokat régebben magas tőszámú, általában bakművelésű ültetvényeken állítottak elő. Az ilyen típusú, nagy munkaerő-igényű ültetvények a mai viszonyok között gazdaságosan nem üzemeltethetők. A modern, géppel művelhető, többnyire magasművelésű ültetvényekben viszont az ilyen típusú borok előállítása nagy termesztési kockázattal jár. Ez a kockázat egy új szőlőtermesztés-technológiai megoldással, az un. D.M.R. (másodlagos érlelés) módszerrel re

ményeink szerint csökkenthető. A módszer lényege, hogy szálvesszős metszésű tőkék esetében a tervezett szüreti időpont előtt 1-2 héttel a szálvessző, illetve a kétéves fás rész levágásával hatást lehet gyakorolni a szőlő fiziológiás folyamataira, amelynek következtében a szőlőbogyóban a cukor, a savak, az íz és aromaanyagok koncentrálódnak.

Cargnello és munkatársai (1996) vizsgálták a DMR módszert különböző talajú és művelésmódú Cesanese fajtájú ültetvényekben 1994-95-ben. Megállapításaik szerint a DMR kezelés hatására mindhárom vizsgált területen csökkent a termésmennyiség, nőtt a mustfok valamint a must savtartalma, de a változás mértéke különböző volt. A bor analitikai jellemzői közül az alkoholtartalom az almasav-, extraakt- polifenol- és összflavonoid-tartalom is nőtt, és magasabb volt a színintenzitás.

Cargnello és Spera (1996) kísérletei szerint a bor rezveratrol tartalma a D. M. R. kezelés hatására növekedhet. A növekedés mértéke függ a pH-tól, a savtartalomtól, savösszetételtől és a cukortartalomtól is.

Cargnello és Persuric (1996) öt fajtánál (Chardonnay, Moscato bianco, Pinot blanc, Sauvignon blanc, Cabernet sauvignon) kísérlete állítottak be 1994-95-ben Horvátországban az Isztriai-félszigeten. Kísérletükben arra keresték a választ, hogy a D. M. R. kezeléssel csökkenthető-e a Botrytis fertőzés veszélye. Azt tapasztalták, hogy a kezelt tőkék kevésbé fertőződtek, mint a kontroll tőkék. Megállapították, hogy a kezelés hatására nőtt a szőlőbogyókban a cukor- és savtartalom.

Magyarországon Lihr (2000) próbálta ki a módszert Szigetcsépen és Egerben 1998-99-ben. Megállapította, hogy a D. M. R. kezelés hatására csökken a szürkepenész fertőzöttség, és nőtt a leukoantocianin- és extraakt-tartalom, és csökkent a must és bor savtartalma.

2003-ban Badacsonyban Kéknyelű, Olasz rizling és Szürkebarát fajtákon próbálta ki a D. M. R. módszert Rompos (2004). Vizsgálatai alapján megállapította, hogy 2003-ban a módszer hatására a három fajtánál eltérő mértékben növekedett a mustfok, és a must titrálható savtartalma. A Botrytis fertőzés mértékében a kezelt és a kontroll tőkőken nem tudott szignifikáns különbségeket kimutatni.

Cargnello és munkatársai több éven át hasonlítottak össze „klasszikus” és

„új” módszereket a termés minőségének javítására. Az „új” módszerek közül kiemelték a D. M. R. módszert, amely vizsgálataik szerint egyedi karaktert ad a boroknak, ők is pozitívan értékeltek (Carngello et al., 2004).

2004. őszén a módszert Badacsonyban az Olasz rizling, Szürkebarát és Kéknyelű fajtákon, Pécsett a Cirfandli, Olasz rizling és Hárslevelű fajtákon, Egerben a Leányka és Medoc noir, valamint Verpeléten a Hárslevelű fajtákon, míg Soltvadkerten, az Ezerjó fajtán próbáltuk ki. A kijelölt parcellákon 5 kezelést állítottunk be. A három év szüreti eredményei alapján megállapítottuk, hogy a különböző fajták különböző mértékben, de hasonló módon reagálnak a kezelésekre. A termés mennyisége a kezelés hatására csaknem minden esetben csökkent. A must minőségi paraméterei közül a mustfok és a savtartalom a D.M.

R-es kezelés időtartamától , és idejétől függően általában növekedett (Györffyné Jahnke et al., 2005). Farkas (2009) Intézetünknél végzett vizsgálatai alapján a DMR kezelés hatására azonos szárazanyagra számolva a kinyerhető must cukortartalma és savtartalma lényegesen meghaladja az ugyanolyan körülmények között termelt kontroll tőkékről származó mustban mérhető koncentrációkat. Ennek legvalószínűbb oka a tőke és a vessző közti kommunikáció megszakítása, így a levelekben szintetizálódó komponensek csak a szőlőfürtig jutnak el.

Ugyanebben a vizsgálatban a kezelt tőkék termésében a minőséget alapvetően meghatározó paraméterek kezdetben nőttek, ugyanakkor a kontroll tőkékről származó szőlőben folyamatosan csökkentek, ami arra enged következtetni, hogy a fotoszintézis a kezelt tőkéken nem szűnik meg azonnal, még néhány napig folytatódik.

Anyag és módszer

2008-2009. évek során a kísérleteket a badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Pinot noir és Szürkebarát 2009-ben Juhfark fajtájú tábláin állítottunk be. A vizsgált növényállomány elhelyezkedése biztosítja az azonos ökológiai körülményeket.

Az ültetvények tőszáma 5000 tőke/ha-os, a sor és tőtávolság 2x1 m mű

velésmód: ernyő. A terület éghajlata kontinentális - szub-mediterrán.

Tavasszal kijelöltük a kísérleti parcellákat, majd a kísérleti területek táblaszintű metszése után beállítottuk a végleges rügyterhelést. Mindhárom fajtánál egységesen 7 rügy/m²-es terhelés kialakítására törekedtünk.

A kísérleteink esetében a parcellákat úgy alakítottuk ki, hogy minden kezelést ismétlésenként egy-egy oszlopköz reprezentált. Mivel az ismétlések száma 4, egy oszlopköz pedig 5 tőkét foglal magába, így kezelésenként 20 tőkés állományokról nyertük az adatokat.

A kijelölt parcellákon 2 kezelést állítottunk be:

A normál idejű szüret napján levágva (DMR), későn leszüretelve

Levágás nélkül későn leszüretelve (kontroll)

Minden kezelést 4 ismétlésben végeztünk el. A kísérleti szüret során meghatároztuk a must minőségi és mennyiségi paramétereit (fürttermés mennyisége (kg/m2), mustfok (Mm), must titrálható savtartalma (g/l), rothadási százalék (%)).

Eredmények és megvitatásuk

A két kísérleti év szüreti eredményeit az 1-3. ábrákon foglaltuk össze.

1. ábra: A DMR kezelés hatása a termésmennyiségre

(Badacsony, 2008-2009)

2. ábra: A DMR kezelés hatása a mustfokra

(Badacsony, 2008-2009)

3. ábra: A DMR kezelés hatása a must titrálható savtartalmára

(Badacsony, 2008-2009)

A szüreti eredmények alapján megállapítható, hogy a különböző fajták különböző mértékben, de hasonló módon reagáltak a kezelésre. A termés mennyisége a kezelés hatására minden esetben csökkent. A must minőségi paraméterei közül a mustfok és a savtartalom növekedett. (1-3. ábra)

4. ábra: A DMR kezelés hatása a mustfok és titrálható savtartalom arányára

(Badacsony, 2008-2009)

A rothadási százalék a kezelés hatására az irodalmi adatokkal ellentétben nem csökkent. A mustfok és titrálható savtartalom arányát vizsgálva megállapítható, hogy a kezelés általában kedvezően hatott, az arány az ideálisnak tartott 3-as értékhez közelített. Ez alól a tradicionálisan savas karakterű bort adó Juhfark fajta jelentett csak kivételt, ennél a fajtánál a savas karakter kifejezettebbé vált, ami a fajtával szemben támasztott fogyasztói igényeket figyelembe véve, kedvezőnek tekinthető. Mivel ezzel a módszerrel élve a késői szüretelésű tételeknél a savtartalom növekszik, leggyakrabban arányát tekintve is, az így készült borok fajtajellegesek maradnak, ami minőségi szempontból mindenképpen kedvezőnek tekinthető.

A statisztikai elemzések alapján a mustfok és savtartalom növekedése a kezelés hatására minden esetben szignifikáns volt, csakúgy, mint az évjárathatás. Míg korábbi kísérleteinkben (Györffyné Jahnke et al., 2005., Májer J. et al. 2007.) azt figyeltük meg, hogy a DMR kezelés hatása évjáratfüggő, a két vizsgált évben az évjárat és a DMR kezelés kölcsönhatása statisztikailag egyetlen esetben sem volt szignifikáns, valószínűleg azért, mert a két év időjárása hasonlóképpen alakult.

A kísérleteket tovább folytatjuk.

Irodalomjegyzék

CARGNELLO G. PERSURIC D., (1996): Premieres recherches sur la “Double Maturation Raisonnée” (D.M.R.) en Istrie (Croatie). Gesco 9, Budapest 1996. augusztus 21-23. 97-103.p.

CARGNELLO G., GAROFOLO A., TIBERI D. (1996): Ultrieures recherches sur la technique de la double maturation raisonnée (D.M.R.) sur raisins et vins Cesanese del Piglio doc provenant de zones et systemes du conduite differents. Gesco 9, Budapest 1996. augusztus 21-23. 111-120.p.

CARGNELLO G., SPERA G. (1996): Recherches sur les rapports entre techniques de culture susceptibles d’ameliorer la qualite economique et sociale des vins (D.M.R.) et la teneur en resveratrol dans le produit. Gesco 9, Budapest 1996. augusztus 21-23. 359-366.p.

FARKAS E. (2009): A DMR módszerrel érlelt szőlőben tapasztalható minőségjavulás okainak vizsgálataanalitikai módszerekkel. TDK dolgozat. Szent István Egyetem, Állatorvos Tudományi Kar, Budapest

GYÖRFFYNÉ JAHNKE G., BÉNYEI F., KAPTÁS T., KOZMA P., MÁJER J. (2005): Tradicionális borkülönlegességek készítése D.M.R. módszerrel, különböző borvidékeken. „Lippai János-Ormos Imre-Vas Károly” Tudományos Ülésszak 2005. október 19-21 Összefoglalók 306-307.

LIHR M. (2000): A D.M.R. módszer, mint különleges termesztéstechnológiai eljárás hatása a termés minőségére. Diplomamunka. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Budapest

MÁJER J., JAHNKE G., NÉMETH CS., KNOLMAJERNÉ SZIGETI GY., VARGA P. (2007): Application of an special grape growing method the D. M. R. for the production of traditional wine specialities in Badacsony. OIV Word Congress Budapest 10-16 June 2007 Proceeding (CD:\documents\viticulture\162_application_of_an_special_grape_growing_ method_the_d_1_mr.pdf)

ROMPOS K. (2004): Badacsonyi fehérborszőlő fajtákon alkalmazott másodlagos érlelési (DMR) módszer hatása a termés mennyiségére és minőségére. Szakdolgozat. Szent István Egyetem, Budapest