Minőségi fehér fajták
RIZLINGSZILVÁNI
Hasonnevei: Rizligszilványi, Riesling-Sylvaner, Szilványi, Müller-Thurgau, Sylvaner, Rizvanac, Müller Thurgau blanc, Müller Thurgau bijeli.
A legtöbb országban nemesítőjéről elnevezve ismerik Müller Thurgau néven. Az EU-ba lépés után néhány átmeneti év elteltével nálunk is ez a név használható.
Származása: A svájci Thurgau kanton szülötte Dr. H. Müller a Geisenheim-i Kutató Állomáson állította elô 1882-ben. Származása bizonytalan. Több német kutató szerint ( HUGLIN, 1955) a Rajnai rizling öntermékenyüléséből jött létre. Németh 1967-es írása szerint a Bouvier közeli rokona.Az újabb genetikai kutatások szerint a Rajnai rizling mellett a fajta másik szülôjeként a Zöld szilváni helyett inkább a Chasselas-t tartják valószínûbbnek.
Elterjedtsége: Magyarország egyik legelterjedtebb minôségi fehérborszôlô-fajtája, az I. világháború után hozta be a Villányi Teleki Szőlőoltvány Termelő Cég hozta be. A német nyelvterületen Müller Turgau-ként ismert fajtahibrid a szôlôtermesztés északi határához közeli területek egyik közkedvelt fajtája Európa szerte. Ausztria egyik fő fajtája. 1956-tól államilag elismert fajta. Németországban talán a legnagyobb telepítésű szőlő - főleg Baden, Rheinhessen és Rheinpfalz régiókban, de többnyire asztali bort készítenek belőle. Németország után a világ második legnagyobb rizlingszilváni termelője Magyarország (mintegy 8000 hektár). Termesztik Ausztriában (kb. 5300 hektár), Szlovákiában (kb. 5300 hektár), Svájcban, Angliában, Franciaországban, Szlovéniában, Moldovában, Új-Zélandon és Olaszország északi hegyvidéki régióiban is. Híres Rizlingszilváni borokat a német Mosel régióban és az olasz Alto-Adigében termelnek, olyan ültetvényeken, amelyeknek hozamát ritkítással visszafogják és így a szőlőben több ízanyag halmozódik fel. Magas minőségű Rizlingszilvánit csak olyan helyen lehet készíteni, amely egyébként magas(abb) minőségű rizling bort adott volna.
A Rizlingszilváni fontos alkotója az olcsó német liebfraumilch tömegboroknak is. Jórészt az ilyen olcsó, alacsony minőségű, középédes borok hatalmas népszerűsége Németországban az 1970-es években magyarázza, miért terjedt el ennyire a Rizlingszilváni, annak ellenére, hogy a nemesítő szándéka a két keresztezett fajta előnyös tulajdonságainak egyesítésére kudarcot vallott. Sok esetben állítólag azért telepítették bortermelésre kevéssé alkalmas lapos területekre az ültetvényeit, mert több pénzt hozott a cukorrépánál.
Ezt a nagy népszerűséget jelentősen megnyirbálta, amikor 1979 kemény telén (január elsején sok helyen -20 C alá esett a hőmérséklet) a német Rizlingszilváni ültetvények jelentős része elpusztult, miközben az ellenállóbb rizling szőlők megmaradtak. Ma már a Rizlingszilávni kevésbé népszerű, gyakran lefelejtik a címkéről. A Blue Nun liebfraumilch bor már 30 százalékban rizlinget is tartalmaz és csak a többi része Rizlingszilváni.
Az Új-Zélandon Riesling-Sylvanernek nevezett borok magasabb sav- és íztartalmúak a német boroknál. ( Wikipédia)
Ampelográfiai jellemzői: Tőkéje erős növekedésű, nem túl sűrű vesszőzettel. Vesszői közepes vastagságúak, világosbarna színűek, sötétebb barna csíkozással, a nóduszok mélyebb színűek. Rügyei nagyméretűek, szélesek, gyapjasak.Levele közepes méretű, esetenként az idős levelek nagyok, ötszögletűek, mélyen tagoltak, 5 karéjúak. Vállöble zárt vagy záródó. Felső oldalöblei is zártak vagy záródóak, mélyek, háromszög alakúak, az alsók sekélyebbek, nyíltak. A levéllemez szövete vékony, puha, világoszöld színű, hullámos, kissé a fonák felé hajló. A felülete erősen hólyagos már-már ráncos, fonáka változatosan szőrözött (idősebbek serteszőrösek, egyébként gyapjasak), de csupaszok is lehetnek. A levél széle fűrészes-csipkés. A levél erek teljesen zöldek, a hajtás szártagja a levélnyél, valamint a kacs barnás-zöld színű. Vitorlája sárgászöld színű, a széle pirossal futtatott, pókhálósán gyapjas. Fürtje közepes méretű (fürt átlagtömege 140 g körüli), kissé vállas, hengeres, közepesen tömött, a fürtnyél erősen fásodó. Bogyói közép-nagyok, megnyúltak, sárgásfehér színűek, lédúsak, vékony héjúak.Átlagos években szeptember második dekádjában szüretelhetô. Bôtermô, könnyen túlterhelhetô.
Termesztési értéke: Rövid tenyészidejű fajta, korán fakad és korán szeptember első felében érik.
Erős növekedésű, de kevés számú hajtást nevel, ezért nincs sűrű lombja.
Nagy termőképességű fajta, sok fürtöt nevel, a minőségi fajták között a legbőtermőbb. Nem fagyveszélyes zónákban sok év átlagában 15 t/ha termésmennyiségre képes.
A termés cukortartalma könnyen eléri a 18 magyar mustfokot. A must savtartalma alacsony, 6-7 g/l körüli. Mindebből az következik, hogy érésénél elsősorban a savtartalmat, annak csökkenését kell figyelni. Általában azért nem szüretelik magas, akár 20 mustfok feletti érettségben, mert savtartalma erősen lecsökken. 17 mustfok körüli állapotban még elfogadható savtartalmú. A bogyók íze jellegzetesen fűszeres.
Viszonylagos fagytűrő képessége alacsony fokú, ezért elsősorban a hegy- és dombvidéki borvidékek fajtája. Szembetűnő a rothadásra való fogékonysága is, az egyik legjobban rothadó szőlőfajta. Utóbbi kedvezőtlen tulajdonsága miatt nagy felületet nem célszerű egy gazdálkodó egységben telepíteni belőle.
Rövid metszéssel is kielégítően bőven terem, ritkás lombja kedvező, mind a zöldmunka, mind pedig a szüret szempontjából.Hátrányos tulajdonságai még, hogy fagytûrôképessége csupán közepes és rothadékony.
Bora: Illatos, gyors fejlôdésû, esetenként lágy. Az illat- és zamatanyagok már alacsonyabb mustfoknál (15-16 mustfok) is kialakulnak. Fajtajelleges, kissé lágy, reduktív technológiával üde, kellemes, akár primőr bor is készíthető belőle.
Az említett tulajdonságai és különösen rothadásérzékenysége miatt a jövôben elsôsorban a kisüzemek, házi- és hobbikertek megbecsült fajtája lehet.
Telepíthetô klónjai: K.3 (Keszthely-Cserszegtomaj), C.650, D.100 (D=Karlsruhe-Durlah, Némethország).
SZÜRKEBARÁT
Hasonnevei:
* Pinot Grigio (Olaszország)
* Pinot Beurot (Loire-völgy, Franciaország)
* Ruländer (Ausztria, Németország, Románia - édes)
* Grauburgunder vagy Grauer burgunder (Ausztria és Némeország - száraz)
* Grauklevner (Németország)
* Malvoisie (Loire-völgy, Franciaország és Svájc)
* Tokay d'Alsace (Elzász) (az EU szabályai miatt átnevezték)
* Auxerrois Gris (Elzász)
* Fromentau (Languedoc, Franciaország)
* Fromentot (Franciaország)
* Fauvet (Franciaország)
* Gris Cordelier (Franciaország)
* Grauer Mönch (Németország)
* Monemrasia
* Crvena Klevanjka (Horvátország)
* Sivi Pinot (Szlovénia)
* Szürkebarát ( Nemes-, Közönséges-, Öreg-, alfajok) Szürke burgundi, Auvergnas gris ( Magyarország )
A fajta "Szürkebarát" megnevezése csak magyar nyelvterületen ismert. A németajkúak Ruhländer-nek nevezik, de Elzászban Tokay d' Alsace-nek hívják. A világ számos helyén ismert és sikerrel termesztett fajta. Legismertebb nemzetközi elnevezése a Pinot gris.
Fajtaköre: A Szürkebarát a Pinot fajtakör tagja. Ide tartoznak a fehér bogyújú Pinot blanc, a kék bogyójú Pinot noir, a viola színű Pinot violet, a szürke Pinot gris, valamint a világosabb Pinot rose változata is. Mindahányan francia eredetû fajták. A természetes rendszerzés szerint a nyugati ( occidentalis) változatcsoportba sorolhatók. Nálunk a Badacsonyban termett borával vált egykor híressé, de ma már az ország más borvidékein is termesztik.
Származása: a természetes rendszer szerint: convar. occidentalis-subconvar.gallica - provar.microcarpa - subprovar. "Noirien". Francia eredetű, Burgundiában a középkorban már ismerték, innen 1300 környékén érkezett Svájcba és Magyarországra. Németországot csak a 16. század végén érte el. Ma már a legtöbb európai borteremelő országban jelen van, termesztik Kanadában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban is. 1956-ban államilag elismert fajta lett, a B10-es klón 1984-ben követte.
Ampelográfiai jellemzői: Vesszője közepesen erős, vékony, lilásszürke és hamvas vesszőjű, kicsi, hengeres és nagyon tömött fürtű. (A továbbnemesítés során általában a nagyobb és kevésbé tömött fürtű töveket viszik tovább). Bora gazdag ízekben, extraktban, finom savú. Magyarországon lassan fejlődő, félédes fehérborokat készítenek belőle, de mivel szürkésfehér bogyója héja vöröses színezetű, világosabb színű rosé is készíthető belőle. Másutt inkább fiatalon isszák (kivétel a korábban elzászi tokajinak nevezett fajta). Néha készítenek belőle a nemesrothadásra építő borokat is.
Különösen a badacsonyi, mátraaljai és a balatonfelvidéki borvidékeken elterjedt.
Levele változatosan tagolt (ép, ötkaréjú), jellegzetesen ötszögletû. Kis fürtjein a bogyók piszkosszürkék.
Általában már szeptember elsô felében érik, ilyenkor ált. 17 mustfokos, de több helyen csak a hónap vége felé szüretelik, gyakran magas (20 mustfok feletti) cukortartalommal. Töppedésre és aszúsodásra is hajlamos. Ezzel a lehetôséggel viszonylag ritkán élnek a termelôk. Az érett termés savtartalma is kielégítô, így bora harmonikus, testes, ízben és zamatban gazdag. Apró fürtjei miatt - kicsi, hengeres, tömött, átlegtömege 60 g, bogyó 14x13 mm - keveset terem és szálvesszôs metszést igényel. Nagyon jól érzi magát ernyômûvelésen. Fagytûrôképessége egészen jó, rothadásra alig érzékeny. Gyermekei: Jubileum 75, Karát, Nosztori rizling.
Bora: Szinte minden évben kiváló minőségű, harmónikus, testes, ízekben, zamatokban alkoholban, extraktban gazdag, savai is finomak.
A Wine Enthusiast magazin több Szürkebarát borstílust különböztetett meg (a magyar borokat nem vette bele az osztályozásba):
* Pinot Grigio stílusa: könnyű, világos színű, savas.
* Oregon stílus: közepes testesség, sárgától a rézszínűig terjedő árnyalatok, erős, teljes, élénk ízek körte, alma és dinnye aromával.
* Elzászi stílus: közepesen texstes, vagy testes, gazdag, majdnem olajos viszkozitású, kevésbé gyümölcsös ízű az oregoninál; hosszú élettartamú bor, ami sokféle ételhez ajánlható.
* Német stílus: közepesen testes, vagy testes; meglehetősen édes, de jó savassága ezt ellensúlyozza. (Wikipédia)
Termeszthetô klónjai: KissErvin B.10-es klónja (B=Badacsony), a román Szürkebarát 34, valamint a C.52 .
OTTONEL MUSKOTÁLY
Hasonnevei: Muscal ottonel, Muscat Ottonel blanc, Muskat Ottonel bianco, Muskat Ottonel, Miszket Otonel.
Egyes források szerint Moreau Róbert francia kertész állította elő a XIX. század közepén. Minthogy a Chasselas-hoz hasonlít feltételezhető, hogy egyik szülője ez a fajta lehetett. A másik szülő bizonytalan. Hibrid fajtákat nem szokás a természetes fajtarendszerbe besorolni, ennek ellenére többen ezt megtették és a convarietas orientális, sub-convarietas caspica, provarietas apianába sorolták.A minôségi fehérborszôlô-fajták közül Magyarországon a negyedik legelterjedtebb fajta. Jelentôs területi felfutására a nagyüzemi gazdálkodás idején került sor. A szôlôtermesztés lehetôségének északi határa közelében más országokban (Ausztria, Szlovákia, Németország, Franciaország északi része) is ismerik és termesztik.
Más források szerint származása bizonytalan. Vannak akik a természetes fajtarendszerben a keleti változatcsoportba és azon belül is a Kaszpi-tenger melléki változatalcsoportba tartozónak vallják, míg mások francia hibridnek vélik és egyik szülôjeként a Chasselas-t jelölik meg.
Elterjedése:Magyarországra az 1880-as években került. Viszonylag kis termőképessége miatt sokáig alig termesztették, majd az 1960-as évektől fellendült termesztése. Máshol elsősorban azokban az országokban termesztik, amelyek a szőlőtermesztés lehetőségének északi határa közelében találhatók (Franciaországban Elzász, Németország, Szlovákia, Ausztria).
Tőkéje gyenge növekedési erélyű, elterülő vesszőzettel. Vesszői vékonyak, rövid ízközűek, csokoládébarnák. Rügyei kicsik, hegyesek, csupaszok és szintén barnák. Vitorlája élénk bronzosan piros, csupasz. Levele kisméretű, tagolt, szabályos 5 karéjú. Vállöble zárt vagy záródó, keskeny, lant alakú. Felső oldalöblei keskenyek, zártak esetleg záródóak, az alapjuk hegyben végződik, az alsó öblök nyíltak, sekélyek. A levéllemez fiatalon sárgászöld színű, majd fűzölddé válik, könnyen szakadó, a széle lefelé hajló. A felülete sima, serteszőrös, a fonáka ugyancsak serteszőrös, emiatt a levél érdes tapintású. Szőrözöttség alapján jól elkülöníthető a Chasselas-tól és a Medoc noir-tól, amelyekhez hasonló levelű. Előbbi fajta levele csak a fonákon serteszőrös, utóbbi pedig csupasz. A levél széle csipkés fogazású, sekély, sűrűn álló fogakkal. A levél erek és a levélnyél halványpirosak. A hajtás szártagja és a rövid kacsok barnáspirosak. A levél széle a fonák felé hajlik. Fürtje kisméretű (fürt átlagtömege 90-100 g körüli), hengeres vagy kissé vállas formájú, közepesen tömött, a fürtkocsánya rövid. Apró fürtjein a bogyók fehéressárgák, rozsdásodók, kicsik, esetleg közepesek, gömbölyűek, fehéres-sárga alapszínűek, rozsdás foltokkal a napos oldalukon, ropogósak, lédúsak, kissé vastag héjúak, de a héj nem rágós.
Termesztési értéke: Rövid tenyészidejű fajta, amely korán szeptember első felében érik, de gyakran már augusztus végén fogyasztható a termése. Gyenge növekedési erélyű, amit a jó tápanyag- és vízellátással javítani lehet. Termőképessége kicsi, esetleg közepes (8-10 t/ha körüli), a hagyományos termesztési móddal (rövid metszés) terméshozama igen alacsony.
A termés cukortartalma nem magas (16-18 magyar mustfok közötti), a must savtartalma is alacsony (6-7 g/l). Muskotályos jellege (illat, zamat) intenzív, rendkívül finom.
Viszonylagos fagytűrő képessége és rothadás-ellenállósága kielégítő. A virágzáskori kedvezőtlen időjárásra (lehűlés, eső) viszont rendkívül érzékenyen, elrúgással, rossz kötődéssel reagál. Másodtermést ritkán, de nevel. Magasművelésre alkalmas, hosszúmetszést igényel.
Nálunk szeptember elsô felében szüretelhetô. Az intenzív muskotályos illat és zamat már viszonylag alacsony mustfoknál (15-16 mustfok) kialakul.
Bora finom muskotályos illatú és zamatú, gyakran lágy. A gazdag illat- és zamatanyagi miatt kitûnô házasítási alapanyag.
Fagytûrôképessége jó, de téltûrése (reakciója a hirtelen hômérséklet változásra) már kifogásolható. A virágzáskori hûvös, esôs idôjárásra rendkívül érzékeny, elrúgja a termést. Kedvezô illat- és zamatanyagai a hátrányok ellenére perspektivikus fajtává teszik.
A legtöbb borvidéken ajánlott vagy engedélyezett fajtaként telepíthető. Jelenleg nem telepíthető a Somlói, a Soproni, a Pannonhalma-Sokoróaljai, az Ászár-Neszmélyi, a Balatonmelléke, a Balatonbogiári és a Tokaj-Hegyaljai borvidéken.
Telepíthetô klónja: D 90 (D=Karlsruhe-Durlach).
Leányka
A fajta Magyarországon az elterjedt minôségi fehérborszôlô-fajták közé tartozik, a sorrendben éppen a tizedik helyet foglalja el. Származásáról részletes adatokkal nem rendelkezünk. Neves ampelográfusok úgy vélik, hogy a fajta Erdély szülötte. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén vált ismertté, sôt annak egyes borvidékein világhírnévre tett szert (Egri Leányka). Magyarországon több borvidéken termesztették, de az úgynevezett nagyüzemi termesztéstechnológia nem felelt meg a fajta igényeinek és ezért a 80-as évektôl jelentôsége csökkent. A korábban telepített ültetvényekbôl még ma is sokat mûvelnek, mert a Leányka tûrôképessége sokoldalú, tôkéi hosszúéletûek. Hazánkban az egyik legerôsebb növekedési eréllyel rendelkezô szôlôfajta. A természetes fajtarendszerezés szerint a keleti változatcsoport Kaszpi-tenger melléki változatalcsoportba sorolható.
Levele csupasz, fényes, erôsen tagolt, nyílt váll- és oldalöblû apró, gömbölyû bogyójú fürtje alapján megtévesztôen hasonlít a nyugati változatcsoport fajtáihoz.
Átlagos évjáratban már szeptember elsô felében érik. Szüretelési idôpontja mégis erôsen függ az évjárattól, mert vékony bogyóhéja miatt rothadásérzékeny. Különösen esôs idôben napok alatt képes szinte lefolyni a tôkékrôl. Fagytûrôképessége jó. A nagyüzemi termesztés körülményi között - az amúgy kielégítôen termô fajtát - alacsony termôképességûnek minôsítették. Mindehhez hozzájárult erôs növekedési erélye, amit a korszak nagyadagú (nitrogén) trágyázási gyakorlata tovább fokozott.
Bora gyakran nektár illatú, testes, de kissé lágy. Hozzáértôk különösen nagyra becsülik diszkrét fajtajelleges illatát és zamatát. Jövôjét, területi növekedését elsôsorban az ország hagyományos termesztô tájain, a Mátraaljai, az Egri és a Bükkaljai borvidéken várhatjuk. Méltatlanul háttérbe szorított fajta.
Telepíthetô klónja: E.99 (E=Eger).
Chardonnay
A minôségi fehérborszôlô-fajták közül Magyarországon a harmadik legelterjedtebb fajta. Elôkelô helyét az elmúlt egy-másfél évtized telepítéseivel érte el. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba tartozik. Francia származású fajta, de az egész világon ismerik, termesztik és kedvelik. Emiatt a "világfajta" megtisztelô névvel is illethetô.
Levele ép, nem tagolt. A vállöble nyílt és az öböl alját nem levéllemez határolja, hanem ér.
Nálunk leggyakrabban szeptember második felében szüretelhetô, közepes termôképességû. Temése több féle termék (minôségi bor, természetes csemegebor) elôállítását teszi lehetôvé. Bora sajátos fajtajelleges illatú és különleges zamatú, testes, kemény. A viszonylag magasabb savtartalmat finom savak alkotják.
Fagytûrôképessége elfogadható. Hátrányos tulajdonsága a rothadásra való fokozott hajlama.
Hazai, de méginkább világpiaci sikere a jövô fajtájává teszi. Itthon a Tokaj- hegyaljai borvidék kivételével minden borvidéken telepíthetô fajta.
Telepíthetô klónjai: Chardonnay 75, Chardonnay 96 és a C. 116.
Pinot blanc
A Szürkebarát (Pinot gris) fehér bogyójú testvére. A világon sokfelé termesztik, nálunk nem tartozik az elterjedt fajták közé.
Tulajdonságai sok tekintetben megegyeznek a Szürkebarátéval, de annál levele mélyebb zöld színû, hólyagosabb, továbbá bôvebben terem, késôbb érik, bora határozottabb savtartalmú, de nem kellemetlen savérzetû. S mivel alig rothad, fagytûrése jó és számos más kedvezô tulajdonsága jövôbeni terjedését valószínûsíti.
Telepíthetô klónjai: C. 54, C. 55.
Királyleányka
Neve alapján gyakran a Leányka fajtával azonosnak, vagy vele rokon fajtának tekintik. Erdélyi eredetû, a Kövérszôlô és a Leányka természetes hibridjének vélik. Származása tehát bizonytalan. Erdélyben Feteasca regale néven ismerik és termesztik. Nálunk Németh és Kriszten 1963-ban jelentette be honosításra. Viszonylag késôi hazai bevezetése ellenére széleskörûen ismertté vált.
Termesztését elsôsorban a Dél-Balatoni borvidéken karolták fel.
Levele a Leánykával szemben tagolatlan, fényesebb felületû. A fürt is nagyobb méretû.
Termése szeptemberben érik, de általában október elején szüretelik, megbízhatóan jó mustfokkal. Bora testes, a muskotályos fajtákhoz közel álló illatú, nem lágy, inkább harmonikus savtartalmú.
Bôtermô, erôteljes növekedésû. Rothadásra hajlamos. Fagyérzékenysége közepes.
A fajta jövôbeni nagyobb mértékû terjedése nem várható.
Telepíthetô klónja: Királyleányka 21.
Tramini
Sokan Piros tramini néven ismerik és gyakran e néven emlegetik.
Magyarországon a minôségi fehérborszôlô-fajták közül területi elterjedtségét illetôen a hetedik. Régi fajta, de származása bizonytalan. Egyesek szerint nevét a dél-tiroli Tramin községtôl kapta, míg mások a Rajna mentét és megint mások Franciaországot jelölik meg származási helyeként. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba tartozik. Gyûjteményekben ismert a Fehér és a Kék tramini is, de termesztési jelentôsége csak a Piros tramininek van. A Fûszeres tramini, vagy más néven Gewürztraminer a Tramini aljfajtája. Leginkább a szôlôtermesztés lehetôségének északi határa közelében termesztik, pl. az Elzászi borvidék egyik fô fajtája, de ismerik szinte az egész világon. Nálunk is széles körûen ismert és a legtöbb borvidéken termesztett szôlôfajta.
Levele apró, kerek, vastag szövetû, alig tagolt (esetleg három karéjú) részaránytalan és hólyagos felületû. Kis tömött fürtjei szorosan a vesszôn ülnek.
Szeptember második felében viszonylag magas mustfokkal (18-20 mustfok) szüretelhetô. Apró fürtjei miatt termôképessége kicsi, ezért hosszú (szálvesszôs) metszést igényel. Ernyômûvelésen kifejezetten jól érzi magát.
Bora intenzíven fajtajelleges illatú és fûszeres zamatú, gyakran lágy.
Fagytûrése a tiszta vinifera fajták között kiemelkedô, alig rothad. Hátrányos tulajdonsága, hogy sûrû lombot nevel és zöldmunka igénye nagyobb az átlagosnál, továbbá rövid, elfásodó fürtnyele
miatt kézzel nehezen szüretelhetô.
Jelenleginél nagyobb arányú elterjedésére a jövôben nem számíthatunk.
Telepíthetô klónjai: C.47, C.48, Fr.46-107.( Fr=Freiburg, Németország).
Korai piros veltelini
Neve alapján egyesek olasz eredetûnek tartják (Valtelino), míg mások inkább osztrák származásúnak vélik. Más nyelvterületeken (olasz, francia, stb.) Malvoisier, Malvasia néven ismert. Magyarországon egyedül a Soproni borvidéken engedélyezte telepítését az elôzô Bortörvény, azonban itt sem található belôle nagy felület. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba sorolható.
Levele szabályos öt karéjú, matt, csipkés szélû. Vállas fürtjein a bogyók világos pirosasra színezôdnek.
Szeptember elsô felében érik és a hónap végére gyakran a 20 mustfokot is elérheti. Termôképessége és fagy ellenállósága közepes.
Nagy hibája, hogy rothad. Bora gyakran lágy, finom illatú és zamatú, de szokatlan, inkább az osztrákok kedvelik. Ez indokolhatja a fajta megmaradását Sopronban.
Zöld szilváni
Egyesek erdélyi, mások osztrák származásúnak vélik. Németországban és Franciaország északi részén (Elzász) ismert és termesztett fajta, de területi aránya ott is csökkent az utóbbi idôben. Kék- és Piros szilváni változata csak gyûjteményes értékû. Nálunk elsôsorban a Balaton északi borvidékein termesztették, de területe mára erôsen lecsökkent.
Levele kicsi, kerekded, a muskátlihoz hasonlónak tartják. A bogyók érzett állapotban is zöld színûek.
Szeptemberben érô fajta. Gyenge növekedésû, keveset terem. Gombabetegségekre és rothadásra fogékony.
Igényessége és egyéb hátrányos tulajdonsága, valamint az itthoni piacon lejáratott neve miatt felfutására nem számíthatunk.
Zöld veltelini
Magyarországon a minôségi fehérborszôlô-fajták közül az ötödik legelterjedtebb fajta. Kezdetben csak a Soproni borvidéken termesztették, de ma már más borvidékeken is megbecsülésnek örvend. A nyugati változatcsoportba tartozik. Osztrák származású fajta és Ausztriának ma is egyik fô fajtája.
Levele kerek, szabályos öt karéjú, nyílt vállöblû, tompa fogakkal szegélyezett. Fürtjének bogyói éretten is zöld színûek.
Átlagos években szeptember második felében érik, de szüretelésére csak október elején kerül sor. Beérési mustfoka mérsékelt (16-18 mustfok). Más nyugati fajtától eltérôen bôtermô, könnyen túlterhelhetô. Fagytûrôképessége közepes, kevésbé rothadékony.
Borának illata sajátos, a borshoz hasonlónak tartják. Többnyire vékony, de fajtajelleges bora könnyen felismerhetô és bizonyos ételekhez jól illeszthetô.
Az ország nyugati részén és a németajkú turisták körében kedvelt és ilyen célra a jövôben is telepítendô fajta.
Telepíthetô klónjai: Zöld veltelini 133, K.5, La.10/83 (K=Keszthely, La=Langenlois, Ausztria).
Sárga muskotály
A fajta ismert hasonneve Muscat Lunel. A világ egyik legrégebben néven nevezett szôlôfajtája. Pontos származása nem tisztázott. Sokfelé ismerik, leghíresebb termôhelyei többek között a görög Szamosz-szigete és a Dél Franciaország-i Lunel és Frontignan, valamint hazánk jeles borvidéke Tokajhegyalja.
Levele sötétzöld színû, idôsebb levelein a fûrészes fogvégek sárgára színezôdnek.
Rendkívül igényes és érzékeny (pl. rothadás) fajta. Magyarországon szeptember végén érik és október elsô felében jó évjárat esetén elérheti a 20 mustfokot. Nemesrothadásra is hajlamos, ami alapját képezi a Tokajhegyalján is különlegességnek számító muskotályos aszúnak.
Cirfandli
Bizonytalan származású, a nyugati változatcsoportba sorolható fajta, amelyet Magyarországon csak a Mecsekaljai borvidék Pécsi körzetében termesztenek. Helyi fajta.
Levele kerekded, változatosan tagolt, a levél széle a fonák felé hajló, bronzos árnyalatú. Fürtje vállas, feltûnôen tömött, bogyói világospirosak.
Sok tekintetben igényes, de egyes évjáratokban kiváló, különleges minôségû bor szûrhetô belôle.
A Pécs környékén élôknek várhatóan a jövôben is kedvenc fajtája marad.
Sauvignon
A Sauvignon Magyarországon régóta ismert fajta. Az utóbbi két évtizedben elsôsorban világhírneve nyomán kezdett el hazánkban is terjedni. Ez alatt a rövid idô alatt felzárkózott a legelterjedtebb 15 minôségi fehérborszôlô-fajta közé. Nevét gyakran kiegészítik a "blanc" megjelöléssel, utalva ezzel arra, hogy más bogyószínû változata is van, bár ezek csak gyûjteményes értékûek. Francia származású fajta. A természetes fajtarendszerezésben a nyugati változatcsoporthoz sorolható. Világszerte jelenleg az egyik legdivatosabb fajták egyike. Franciaországban számos kiváló termôhelye ismert (pl. Sautern), de az új világi szôlôtermelôknek (Kalifornia, Chile, Dél-Afrikai Köztársaság, Ausztrália, Új Zéland) is kedvelt fajtája, ami nem kis konkurenciát jelent Európa számára. Világsikerét sajátos ízvilágának és bizonyos ételekhez való jó illeszthetôségének köszönheti.
Levele 5 karéjú, csipkés levélszélû, a levéllemez hullámos. Apró fürtjei rövid fürtnyéllel ülnek a száron.
Általában szeptember végén érik és október elején szüretelik jó cukortartalommal (18-20 mustfok). Apró fürtjei miatt termôképessége inkább csak közepes, ezért szálvesszôs metszést igényel. Sûrû lombjának jobb elrendezhetôsége végett termesztéséhez az ernyômûvelés javasolható.
Fagytûrôképessége, rothadásérzékenysége alig haladja meg a közepest, ezért a termôhely megválasztása elsôrendû kérdés.
Bora rendkívül fajtajelleges illatú és zamatú, harmonikus és finom savösszetételû. Ízét, zamatát egyesek a farkasalmára vagy fûszerpaprikára emlékeztetônek mondják. Az érett termésbôl származó borában ezek az ízek - zamatok nem tolakodóak.
A Sauvignon eladhatósága, piaci értéke, jó gasztronómiai használhatósága miatt a legtöbb borvidékünkön terjedôben van.
Termeszthetô klónja: C. 297.
Rajnai rizling
A minôségi fehérborszôlô-fajták magyarországi elterjedtségi sorrendjében a hatodik helyen álló fajta. A hazai hagyományos termesztésben ismert, de kevésbé elterjedt fajta volt. Területi felfutására az elmúlt másfél-két évtizedben került sor.
Feltehetôen már a rómaiak is termesztették, de minden bizonnyal a Rajna mellékérôl származik. A nyugati változatcsoport egyik jeles képviselôje. Ismerik és termesztik szinte minden jelentôs szôlôtermelô országban, ezért bátran nevezhetô "világfajtá"-nak.
Levele durva szövetû, sarkos, felülete hólyagos, szinte ráncos. Ötkaréjú, mélyen tagolt.
Szeptember legvégén érik, de általában csak októberben szüretelik. Erôs növekedésû, közepes termôképességû fajta, amely az átlagosnál több zöldmunkát igényel. Viszonylag apró fürtjei miatt nagyobb terhelést, hosszú metszést igényel.
Fagytûrése az összes tiszta vinifera fajta közül a legjobb. Hátrányos tulajdonsága fokozott rothadásérzékenysége.
Bora határozottan kemény karakterû, de savai finomak. Fajtajelleges, diszkrét illatáról és zamatáról jól felismerhetô. Ezek a savak alkalmassá teszik az elterjedését melegebb termôhelyeken is. A német "Beerenauslese", "Trockenbeerenauslese" és "Eiswein" borok javarészt e fajta termésébôl készülnek.
Számos kedvezô tulajdonsága további terjedését ígéri. Ma már nem az alapfajtát, hanem klónjait termesztik itthon és a nagyvilágban egyaránt.
Nálunk telepíthetô klónjai: B. 7, Gm. 110, Gm. 239, Rajnai rizling 378, Rajnai rizling 391, T.68,
C.49(B=Badacsony, GM=Geisenheim, T=Bernkastel-Kues).
Olasz rizling
A minôségi fehérborszôlô-fajták közül Magyarországon a legismertebb és legelterjedtebb fajta. A Tokajhegyaljai borvidék kivételével minden borvidéken termesztik.
Régóta ismert fajta, nagyobb mértékben azonban csak a filoxéravészt követôen terjedt el. Olaszországban Riesling italico, Németországban és Ausztriában Welschriesling néven ismerik. A természetes fajtarendszerezés szerint a nyugati változatcsoportba tartozik, ennek ellenére elterjedési területe elsôsorban a Kárpát-medencére korlátozódik. Magyarországi közkedveltségét elsôsorban megbízhatóságának köszönheti.
Levele viszonylag kicsi, változatosan tagolt. Fürtje jellegzetesen vese alakú, rendszerint mellékfürtös.
Kiegyenlítetten jó terméshozamú és fagytûrô képességû. Átlagos rothadás-érzékenységû, késôn érô, de különleges minôség elérésére is képes fajta.
Jellegzetes rezeda illatú és keserûmandulára emlékeztetô zamatú bora gyakran lágy. A legszebb illatú és legfinomabb zamatú borai a Balaton környékén teremnek.
Telepíthetô klóntípusa: Nemes olaszrizling
Telepíthetô klónjai: B.5, B.14, B.20 (B=Badacsony), GK.18, GK.37 (GK=Georgikon)
Furmint
Magyarországon a minôségi fehérborszôlô-fajták közül a nyolcadik legelterjedtebb fajta. Nevét igen gyakran kapcsolják össze Tokajhegyaljával, bár a Somlói Furmint sem ismeretlen. A Balkán-félszigetrôl származik, de tipikusan magyar fajta. Legnagyobb területen a Tokajhegyaljai borvidéken termesztik. Fajtacsoportot alkot, amelyen belül megkülönböztethetô a Fehér, a Piros és a Változó furmint. Termesztési jelentôsége csak a Fehér furmintnak van.
Levele alig tagolt, olyan hosszú mint széles, vastag szövetû, erôs, zsíros tapintású, kissé hólyagos felületû.
Kifejezetten késôi érésû fajta. Szüretelése a hagyományos tokajhegyaljai szôlôtermesztésben október 28-án, (Simon és Juda napján) kezdôdött. Aszúsodásra hajlamos, igazán ekkor adja a legjobb minôségét. Bô termôképességét a különbözô virágtípusú és típusváltozatú virágainak termékenyülése erôsen befolyásolhatja.
Szelekciós (klón és klóntipus) nemesítése, a jól termékenyülô, nagy bogyójú egyedek kiemelését és elszaporítását jelentette. Erôs növekedésû, ritka lombozatú fajta.
Fagytûrôképessége a közepesnél gyengébb, a fagykárosodás után rosszul regenerálódik. Rothadásérzékeny, de a rothadás kedvezô évjáratokban nemesrothadásba megy át. A legjobban aszúsodó fajtánk.
Bora illatos, kifejezetten kemény. Jó minôségû töppedt, vagy aszúsodott szôlôbôl hagyományos eljárással készült és érlelt bora világhírû.
Nagyobb felületen a jövôben Tokajhegyalján és Somlón várható telepítése.
Telepíthetô klóntipusai: Királyfurmint, Nemes furmint. Telepíthetô klónjai: T. 85, T. 92 (T=Tarcal).
Hárslevelû
A minôségi fehérborszôlô-fajták közül elterjedtsége alapján a kilencedik helyen áll. Többnyire csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén elterjedt fajta. A környezô országokban is a hársfával kapcsolatos névvel illetik pl. Lipovina a szláv-, Lindenblättrige a német nyelvterületen. Származását tekintve hazánkban ôshonos. Feltehetôen természetes úton létrejött magonc. A természetes fajtarendszerezés szerint a balkáni változatcsoportba sorolható. Magyarországon a Tokajhegyaljai borvidéken kívül jelentôs területen termesztik a Mátraaljai (Debrô), az Egri és a Villány-Siklósi borvidéken, de elôfordul más borvidékeken is.
Levele ép, kerek, vállöble nyílt "U" alakú. Fürtje egyedülállóan hosszú, gyakran 40-50 cm-es. E fajtabélyegekrôl könnyen felismerhetô.
A Furminttal egy idôben késôn, októberben érik. Kitûnôen aszúsodik. Bôtermô, virágbiológiailag stabilabb fajta, mint a Furmint. Erôs növekedésû, ritka lombozatú, a hajtásai mereven felállóak.
Kevésbé fagytûrô, rothadásérzékeny fajta, de kedvezô évjáratban nemesrothadásra hajlamos. Borát a hársfamézhez hasonló illatúnak, a Furmintnál lágyabbnak tartják. A tokajhegyaljai borkezelési eljárásra alkalmas.
Hátrányos tulajdonságának tartják szárazság érzékenységét. Jövôbeni terjedése elsôsorban az említett borvidékeken várható.
Telepíthetô klónjai: Hárslevelû 1007, P.41, T.311, K.9 (P=Pécs, T=Tarcal, K=Kecskemét).
Kéknyelû
A Kéknyelût kizárólag Magyarországon és itt is csak a Badacsonyi borvidéken termesztik kis felületen. Tipikus magyar helyi fajta. Rendszertanilag a balkáni fajtacsoportba sorolható.
Levele és fôleg levélnyele kékes, kékesvörös árnyalatú.
Termékenyülési okok miatt fürtje gyakran laza. Késôi érésû, október elsô felében szüretelhetô fajta. Termôképessége változó, de többnyire alacsony, mert nôvirágú és termékenyülése bizonytalan. Porzó fajtaként a Budai zöldet használták, amivel vegyesen telepítették.
Csekély termesztési jelentôséggel bír. Bora kiemelkedôen jó évjáratokban kellemes illatú és zamatú, általában kemény.
Nagyarányú terjedésére ennek ellenére nem számíthatunk. Értékeinek megmentésére kutatások
indultak (újabb vegyes telepítések, keresztezéses nemesítés, stb.).
Zefir
Király Ferenc és munkatársai állították elô a Hárslevelû és a Leányka keresztezésével.
Levele kerekded, mélyen tagolt, oldalöblei egyenes alapúak, háromszögletûek, zártak, de a vállöble nyílt és ér határolja.
Apró fürtû, rövid fürtkocsányú fajta. Igen korán augusztusban érik, szeptember elején már magas mustfokkal szüretelhetô. A madarak és darazsak károsítják.
Aroma- és ízanyagokban gazdag. Keveset terem, fagyérzékeny, rothad.
Jó borászati tulajdonsága ellenére számos hátrányos termesztési tulajdonsága miatt nem terjed.
Zenit
A Zenit fajta a század magyar fehérborszôlô nemesítésének egyik kiemelkedô eredménye. Elôállítója Király Ferenc, aki az Ezerjót és a Bouvier-t keresztezte 1951-ben. Állami minôsítést 1976-ban kapott, ami után ritkán tapasztalható pályát futott be. Ma már az ország legtöbb fehérbort termelô borvidékének kedvelt fajtájává vált. Mindezt számos elônyös tulajdonságának köszönheti.
Nagy tagolt levelei vannak, vállöble zárt. Vállas fürtjein a bogyók zöldesfehérek, pontozottak.
Korán érô fajta, szeptember elsô felében megbízhatóan magas mustfokkal (18--20 mustfok) szüretelhetô.
Elfogadhatóan jó termôképességû, laza lombot nevelô és kis zöldmunka igényû fajta. Rothadásra kevésbé érzékeny. Fagyérzékenysége szembetûnô, ezért csak védett helyre ajánlható.
Bora a magyar ízlésvilágba jól illeszkedik, kellemes illatú, zamatgazdag, harmonikus savtartalommal.
Jövôbeni terjedését feltétlenül indokoltnak tartjuk, elsôsorban azokra a termôhelyekre, melyek kevésbé fagyveszélyesek.
Zengô
Király Ferenc és nemesítô társai állították elô az Ezerjó és Bouvier keresztezésébôl. Állami minôsítése után az akkori üzemek és szakcsoportok telepítették is. Levele kerekded, alig tagolt, sekély oldalöblû, vállöble nyílt.
Sûrû lombú, önárnyékolásra hajlamos fajta. Szeptember közepén szüretelhetô, átlagos termôképességû. Rothadásra érzékeny, fagytûrése csak közepes. A szárazságot viszont jól tûri.
Bora tetszetôs zamatú finom savtartalommal.
Biztonságos beérése és kellemes bora ellenére az utóbbi idôben alig telepítik.
Ezerfürtû
Az Ezerfürtût 1950-ben állította elô Kurucz András és Kwaysser István Kecskeméten.
Egyik szülôje a Hárslevelû, a másik pedig a Tramini. Az érdeklôdés középpontjába csak az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején került. Akkor a nagyüzemek és a frissen alakuló szakcsoportok jelentôs területet telepítettek belôle. Termelôi jó fagytûrôképességet, bôséges és jó minôségû egészséges termést reméltek a fajtától. A reményeket a fagytûrés és rothadás ellenállóság tekintetében nem váltotta be.
Levele kerek, alig tagolt, vállöble záródó. A levél felülete hólyagos, fényes, élénk fûzöld. Vállas, tömött fürtjein a sárgásfehér bogyók pontozottak és barnás bemosódásúak.
Erôs növekedésû, fokozott zöldmunka-igényû és elég bôven terem. Szeptember végén szüretelhetô, 16 mustfok körüli cukortartalommal.
Bora bár fajtajelleges, de nem különleges, ezért ma már inkább az "asztali" vagy tömegbort termô fajták között emlegetik.
Cserszegi fûszeres
Keresztezéses nemesítésétôl kezdve (1960) két évtizedes vizsgálat után 1982-ben kapott állami elismerést. A Keszthely melletti Cserszegtomajon nemesítette Bakonyi Károly az Irsai Olivér és a Tramini keresztezésével. Rövid sikeres pályafutása több elônyös tulajdonságának köszönhetô. Mindenhová elkerült, ahol a Traminire, vagy más illatos fajtára igény jelentkezett.
Levele sok tekintetben hasonlít a szülô Irsai Olivér leveléhez, de annál simább felületû, kevésbé hólyagos és fényesebb. Levélnyele és a szártag pirosas árnyalatú. A bogyók húspiros színûek.
Termése általában szeptember elsô felében érik, de szüretelésére szinte mindig szeptember végén kerül sor. Könnyen túlterhelhetô, ezért a metszésnél kíméletesen kell terhelni. Ügyelni kell kondicionális állapotára is.
Fagytûrôképessége és rothadás-ellenállósága az átlagosnál jobb, sôt esetenként kiemelkedô.
Bora feltûnôen illatos, zamatokkal teli, de szinte mindig kemény marad.Ezt gyakran hátrányként emelik ki, kedvezôtlen savösszetételével együtt. Ezzel együtt kitûnô házasítási alapanyag. Jó tulajdonságai miatt a jövôben is termesztésre érdemes.
Mérsékelt terheléssel és jó beéréssel minôségi bort terem. Klónozása megkezdôdött, de elismert klónjai még nincsenek.
Oremus, Zéta
Nevét Tokajhegyalja egyik híres történelmi dûlôjérôl kapta. Fajtahibrid. Király Ferenc a Bouvier és Furmint keresztezésével állította elô.
Levele inkább a Furminthoz hasonlít, de vállöble szélesen nyitott "U" alakú. Fürtje viszonylag kicsi, tömött.
A hagyományos Tokajhegyaljai fajtáknál (Furmint, Hárslevelû) korábban érik, hozzájuk hasonlóan jól aszúsodik és bôven terem. Termésébôl hagyományos Tokajhegyaljai technológiával a tokaji borkülönlegességek elôállíthatók. További tapasztalatok birtokában, jó tulajdonságai miatt terjedése remélhetô.
Nektár
Bakonyi Károly és munkatársai állították elô a Judit és a Cserszegi fûszeres keresztezésébôl (a Judit is Bakonyi hibrid a Kocsis Irma x Csaba gyöngye szülôktôl).
Levelén a Cserszegi fûszeres bélyegei uralkodnak. Vállas, olykor ágas fürtje laza, kicsi vagy középnagy. Bogyói halvány rozsdabarna színûek, pontozottak.
Augusztus végén érik, szeptember elsô felében már magas cukortartalommal szüretelhetô. Nem rothad. Kielégítô fagytûrô képességû. Bora fûszeres, kissé muskotályos illatú és zamatú.
Kedvezô tulajdonságai alapján jövôje reményekre jogosító.
Karát
Kurucz András és munkatársai nemesítették a Kövidinka és a Szürkebarát keresztezésébôl. Állami minôsítése után alig szaporították és telepítették, területe ma sem számottevô.
Levele kerekded ép esetleg három karéjú nyílt oldal és vállöböllel. A levél széle csipkés, a levélerek barnáspirosak. Rövid kocsányú fürtje tömött, vállas.
A bogyók zöldessárgák, hamvasak, feketén pontozottak. Október elején szüretelhetô, kevésbé rothadó és közepes fagytûrésû edzett fajta. A szárazságot kiválóan tûri.
Bora fajtajelleges, testes, finom savakkal. Csapadékban szegény területeken telepítésre feltétlen érdemes fajta.
Mátrai muskotály
Kozma Pál és munkatársai nemesítették az Izsáki és az Ottonel muskotály keresztezésével. Eddig keveset telepítettek belôle.
Levele szembetûnôen nagy, kerek, alig tagolt, nyílt vállöblû. Nagy, vállas, tömött fürtû.
Sûrû lombú, fokozott zöldmunkát igénylô fajta. Bôtermô. Október elsô felében szüretelhetô, nem túl magas (16-17) mustfokkal. Fagyérzékeny. Bora kemény, vékony, muskotályos jellegû.
Kövérszőlő
Fehérszőlő néven Tokaj-Hegyalja egyik legrégibb fajtája volt, de a filoxéravészt követően szinte teljesen kiszorult a termesztésből. Mindössze néhány éve, 1998-ban szerzett állami minősítést, de a közeljövőben várhatóan a telepítésre ajánlott fajták közé kerül Tokaj-Hegyalján. Vegetatív, erős növekedésű fajta. Lombja haragoszöld, levele fűrészes szélű. Fürtje középnagy, ágas, laza, bogyója gömbölyű, középnagy. Rothadásra különösen érzékeny, ezért telepítése szellős helyeken ajánlott. Fagy- és szárazságtűrő képessége jó. A Furmintnál 10-14 nappal korábban érik. Sok és jó minőségű aszút terem.
Góhér
Szikszai is említi, tehát a XVI. században már bizonyíthatóan termesztették. Korai érésű, magyar eredetű fajta. Tőkéje középerős növekedésű, levele tagolatlan vagy karéjos, fűrészes-csipkés szélű. Fürtje nagyon laza, középhosszú, bogyói oválisak, középnagyok. Kiszorulásának a termesztésből az volt az egyik fő oka, hogy virága nőjellegű, ezért rosszul termékenyül. Termőképessége kicsi, ezért jól termékenyítő fajtákkal vegyesen kell telepíteni. Töppedésre, aszúsodásra rendkívül hajlamos. Fagyra kissé, szárazságra kevésbé érzékeny. Újbóli termesztésbe vonására kísérletek folynak Hegyalján.
Chenin blanc
Franciaországban fõként a Loire mentén, Dél-Afrikában (Steen név alatt is) és Ausztráliában is igen elterjedt fajta. Illata mogyoróra emlékeztet, savai általában lágyak. Csak a fajta legjobb borai számítanak igényesnek. Az elismerten legjobb és hihetetlenül hosszú ideig eltartható chenin blanc-t Nicolas Joy, bioborász készíti a Loire mentén (Coulée de Serrant).
Kerner
Német nemesítés, amely a fajta élvonalába verekedte fel magát. "Szüleiben" a trollingert és a rizlinget tisztelhetjük. Bora ezért erõsen emlékeztet a rizlingre: gyümölcsös, savkaraktere harmonikus, gyakran igen erõteljes fûszeres zamattal. Elvétve Ausztriában és Dél-Tirolban is találkozhatunk vele.
Marsanne
A francia Rhône-vidék fontos fajtája. Bora, amely gyakran cuvée-ban (rendszerint házasítás céljából) érlelt bor, erõteljes és finoman fûszeres; hosszabb tárolásra is alkalmas. Ausztrál változatainak minõsége, valamint a ritkaságszámba menõ kaliforniai marsanne-borok egyre ígéretesebb minõségûek.
1.3.2. Fehér tömegborszôlô-fajták
Ezerjó
A második legelterjedtebb tömegborszôlô-fajtánk. A Kárpát-medencében régóta ismerik, de nagyobb felületen csak Magyarországon fordul elô. Az Alföldi szôlôtermesztési tájon kívül nagy felületen termesztik a Móri és az Ászár-Neszmélyi borvidéken is. Tipikusan magyar fajta, rendszertani helyét tekintve a balkáni változatcsoportba tartozik.
Levele szív alakú, vastag szövetû, erôsen hólyagos felületû. Vállas tömött fürtjein a bogyók sárgászöldek, a napos oldalukon rozsdásodók.
Szeptember második felében érik, de ha a rothadás veszélye nem sürget, akkor csak október elsô felében szüretelik. A rothadásérzékenység legnagyobb hibája. Bôtermô, fagyérzékeny, de fagykár után jól regenerálódik.
Bora kifejezetten kemény, gyakran durva savérzetet nyújtó de jó évjáratban a savak lefinomodnak és testes szép száraz érzetûek.
Területe a hagyományos termôhelyein is csökkenni fog.
Kövidinka
A tömegborszôlô-fajták közül a legelterjedtebb. Közép-Európában (Szlovénia, Románia) és a Balkán-félszigeten (Jugoszlávia) termesztik. Magyarországon feltehetôen ôshonos. A természetes fajtarendszerezés szerint a balkáni változatcsoportba tartozik.
Levele olyan széles, mint hosszú, kerek, alig tagolt. Fürtje tömött, a bogyók zöldes pirosak. Nálunk az Alföldi szôlôtermô táj fehér bort adó fôfajtája. Késôi érésû fajta, rendszerint október második felében szüretelik, nem ritkán kisebb fagyok és lombhullás után.
Viszonylag alacsony, 15-16 mustfokkal érik be. Kedvezô, hosszú száraz ôsz esetén a bogyók vízvesztésével relatív cukortartalma ennél magasabb (18-20 mustfok) is lehet. A hagyományos szôlôtermesztésben, de még ma is a termés egy kisebb hányadát étkezési célra használják. Az egykori szalma- vagy nádtetôs padlásokon rozsszalmára fektetett fürtjeit tárolták is. Megbízhatóan és bôven terem.
Környezetével szemben (szárazság, sovány talaj) nem túl igényes, ellenálló képessége (téli fagy rothadás) szembetûnô.
Esetleges rügyelhalás (fagy, kipállás) után a fattyúhajtásokon képes jelentôs termést hozni. Ebbôl következôen akár kopaszmetszéssel is termeszthetô, de az Alföldön általában csapos metszéssel termesztik. Merev felálló hajtásai vannak, amelyek aggatás és rövid csonkázás után támasz nélkül öntartó módon megállnak. (Ezt a támasz nélküliséget gyalogmûvelésnek nevezzük.) Késôn fakad, így a tavaszi fagyoktól sem szenved.
Bora könnyû, vékony, eléggé lágy, de van fajtajelleges illata és zamata. Több kedvezô tulajdonsága miatt a nemesítôk keresztezéses nemesítésben szülôként felhasználták.
Kiváló termelési biztonsága végett még sokáig meghatározó fajtája lesz az Alföld szôlôtermesztésének.
Telepíthetô klónja: K.8 (K=Kecskemét).
Izsáki
A tömegborszôlô fajták közül a harmadik legelterjedtebb fajta. az "Izsáki" név mellé gyakran hozzáteszik a "sárfehér" megnevezést sôt az elterjedési körzetében inkább az utóbbit használják. Származása meglehetôsen bizonytalan, de morfológiai tulajdonságai és ökológiai igénye alapján a balkáni változatcsoportba sorolható. Kizárólag csak Magyarországon termesztik, ezért ôshonos fajtának tekinthetjük. Hazai lokális elterjedése alapján helyi fajta.
Nagy méretû levele, megnyúlt, hólyagos felületû. A vállöböl jellegzetesen "kancsó" alakú. Fürtje is nagy, vállas, tömött. A bogyók világos sárgászöld színûek, sûrûn pontozottak.
Késôi érésû fajta, szüretelésére általában október közepén, illetve második felében kerül sor. Régebben termését étkezési célra is felhasználták, sôt exportálták is elsôsorban Németországba a két világháború között. Mindezt nagy fürtje és elfogadhatóan nagy bogyói tették lehetôvé. Ilyen íz- és zamatanyagok és fôként a durva magas savtartalom étkezési szôlôként való felhasználását ma már erôsen korlátozza. Ezek a tulajdonságok borászati hasznosítási irányát is módosították. Ma már jelentôs mennyiséget használnak e fajtából pezsgô alapbornak.
Rendkívül bôtermô, erôs növekedésû, de fagyérzékeny fajta. Károsodása esetén jól regenerálódik, sôt meglehetôsen sok másodtermést is képez, ami a késôi érés miatt inkább a fajta hátrányára válik.
Jövôbeni fennmaradása és terjedése csak jelenlegi termôhelyén várható.
Jubileum 75
A kecskeméti nemesítô bázison állította elô Kurucz András és Kwaysser István 1951-ben. Szülôi az Ezerjó és a Szürkebarát.
Az 1970-es évek közepén kiváló rothadás-ellenálló képességével tûnt fel. Jó fagytûrônek is vélték és az Alföldön való terjedését remélték. E tekintetben elmaradt a várakozásoktól. Nem túl erôs növekedésû, laza lombot nevelô fajta.
Lilás levélnyelével, hajtás tengelyével és levélereivel egyedülálló a borszôlôfajták között.
Vállas közepesen tömött fürtjein a bogyók húspiros színûek. Október elsô felében szüretelhetô. Bora jó minôségû asztali bor. Elônyének tartják késôi lusta fakadását, amivel a kora tavaszi fagyokat elkerüli.
Bianca
A Bianca fajtát Csizmazia József és Bereznai László nemesítette az Eger 2 és a Bouvier keresztezésével.
Kerekded, alig tagolt bôrszerû levele nyílt vállöblû és sima felületû. a levélnyele feltûnôen hosszú és halványpiros.
Kifejezetten korai érésû fajta, szeptember közepén már magas, (18 mustfok feletti) cukortartalommal szüretelhetô. Fagytûrô képessége kiváló, a rothadásnak ellenáll. Nem fogékony a lisztharmatra és a peronoszpórára sem. Néhány más fajtához hasonlóan (pl. Ottonel muskotály) érzékeny viszont a virágzáskori idôjárásra. Hûvös, csapadékos idôben rosszul köt és ilyenkor kevesebbet terem. Ebbôl fakadóan elôfordul, hogy adott évjáratban az ország egyik termôhelyén kiváló máshol viszont csak kis termést ad. Ennek ellenére sokan kedvelik és termesztik. Néhány nyugat-európai országban is érdeklôdnek iránta.
Zala gyöngye
Egyes termelôk még az Egri csillagok 24 néven ismerik ma is.
Az ismert nemesítô páros Csizmazia József és Bereznai László állította elô a Seyve-Villard 12375 és a Csaba gyöngye fajták keresztezésével.
Kiterült, alig tagolt, szürkészöld levele asszimetrikus felépítésû. Fürtje tetszetôs megjelenésû, vállas, ágas, laza. Bogyói sárgászöldek, napos oldalukon rozsdás bevonattal.
A Zala gyöngye szeptember elsô felében érik. Termése mind étkezési, mind pedig borkészítési célra felhasználható, sôt korábban szüretelve alacsonyabb mustfok és magasabb savtartalom esetén pezsgôgyártásra is alkalmas.
Bôtermô fajta, másodtermést is nevel, ami még beérik és jól hasznosítható. Nem tartozik a rothadékony fajták közé. A gombabetegségek közül a peronoszpórára nem túl fogékony, de a liszharmatra kimondottan érzékeny. Átlagos évjáratban néhány permetezéssel biztonságosan termeszthetô. Jó tulajdonságai miatt a világ több szôlôtermô tájára elkerült. Nálunk is népszerû termesztett szôlôfajta.
Viktória gyöngye
Kozma Pál és nemesítô munkatársai állították elô Seyve-Villard 12375 és a Csaba gyöngye keresztezésével.
Levele kihegyezett csúcskaréjú, nyílt vállöblû. Fürtjei és bogyói nagyok. Utóbbiak beérett állapotban kifehérednek.
Szeptember második felében jó mustfokkal szüretelhetô (18 mustfok felett). Kicsit korábban szüretelve pezsgôgyártásra is felhasználható. Bôtermô fajta. Éretten bogyói kissé peregnek. Másodtermés képzésre hajlamos. Fagytûrô képessége szembetûnô, termése kevésbé rothad. A gombabetegségekre (peronoszpóra, lisztharmat) nem túl fogékony.
Terjedése elsôsorban az Alföldön várható.
Kunleány
1960-ban Tamássy István és Koleda István keresztezte a Vitis vinifera és Vitis amurensis szabadbeporzásából származó egyik magoncot az Afuz Alival.
Három karéjú levele vékony szövetû, puha tapintatú. Vállöble nyílt kapcsolójel alakú. Fürtkocsánya éretten is zöld, könnyen törik. Átlagos évjáratban október elején szüretelhetô, egész jó mustfokkal (18 körüli). Bôtermô, sûrû lombot nevelô fajta, ezért fokozott zöldmunkát igényel.
Nem rothad és téli fagytûrô képessége is kiemelkedôen jó. Viszonylag sok másodtermést nevel. Kissé kemény karakterû borát pezsgôgyártásra is felhasználják.
Számos kedvezô tulajdonsága miatt az Alföldi borvidékeken megbecsült fajta, jövôbeni terjedésére is elsôsorban itt számíthatunk.
Mézes
Neve mellé (után) gyakran odaillesztik a "fehér" megnevezést is.
Minden valószínûség szerint magyar származású fajta, hiszen fôként határainkon belül termesztik. Rendszertanilag a balkáni változatcsoportba tartozik.
Levele vastagszövetû, szabályosan tagolt. Vállöble "patkó" alakú, oldalöblei kikerekítettek. Korán érik, szeptember elsô felében szüretelhetô, viszonylag jó cukorfokkal. Kielégítôen terem.
A téli fagyra érzékeny, de károsodása után jól regenerálódik. Rothadékony fajta. Bora jó minôségû, lágy.
A termesztésbôl való fokozatos kiszorulásában számos hátrányos tulajdonsága minden bizonnyal szerepet játszott.
Piros szlanka
Több borvidéken, elsôsorban idôsebb ültetvényekben elôforduló régóta ismert fajta. A Balkán-félszigeten és azon belül is Bulgáriában igen elterjedt és ott Pamid néven ismerik. Rendszertanilag a balkáni változatcsoportba sorolható.
Nagy, tölcséresen összehajló levelei vékony szövetûek. A levélerek pirosak.
Nagy fürtû, a bogyók világosabb vagy sötétebb kékespiros színûek.
Nálunk szeptember második felében érik, az esetek többségében alacsony (14-15) mustfokkal szüretelik. Savtartalma sem magas, ebbôl fakadóan a termés nem kellemetlen izû, ezért étkezési szôlôként is fogyasztják.
Az érett bogyók könnyen peregnek. Egyik legbôvebben termô fajtánk. Fagytûrô képessége közepes, de károsodás után jól regenerálódik.
Edzett, igénytelen fajta. Kissé rothad. Bora lágy, vékony, eléggé jellegtelen.
A házikerti szôlôkben még sokáig termeszteni fogják.
Bánáti rizling
A név arra utal, hogy tôlünk délebbrôl származik. A természetes fajtarendszerezés szerint a balkáni változatcsoportba sorolható. A Mátraaljai borvidéken évtizedekkel ezelôtt igen kedvelt fajtának számított.
Levele erôsen tagolt, felsô oldalöblei mélyek, szélesek, egyenes alapúak, gyakorta háromszög alakúak, záródók. A legkönnyebben felismerhetô fajták egyike. Bôtermô, tipikus generatív jellegû fajta, amelynek tôkéi könnyen legyengülhetnek.
Október elején, közepén szüretelhetô. Kissé rothad, fagyérzékeny. Bora többnyire lágy.
Ma már csak házikerti jelentôsége van.
Budai
Magyarországon ôshonos, Badacsonyban pedig helyi fajtának számít. A balkáni változatcsoportba tartozik.
Vastag levélszövetû, gyapjas fonákú levele hasonlít az Ezerjóéhoz, de a levélszéle inkább csipkés. Nagy tömött fürtû fajta. A bogyók zöldesfehérek, kissé pontozottak.
Igen késôn érik, október második felében szüretelhetô. Bôtermô.
Rothadásra erôsen fogékony és fagyérzékeny is. Bora vékony, savas.
A Kéknyelû fajtával vegyesen telepítették, ma már alig van belôle.
Juhfark
Származása bizonytalan. Vannak akik osztrák, pontosabban Stájer eredetûnek, míg mások tipikus magyar fajtának vélik. Morfológiai bélyegei alapján és a természetes fajtarendszerezés szerint a Kaszpi-tenger melléki fajták csoportjába sorolható. Az Észak-Dunántúl borvidékeinek idôsebb szôlôültetvényeiben ma is elôforduló fajta. Legtöbbet a Somlói borvidéken találunk belôle.
Levele világoszöld, sima felületû, vékony szövetû, nyílt vállöblû. Fürtje hosszú, hengeres, tömött, a juh farkára emlékeztet. Bogyói fehéreszöldek, hamvasak.
Késôi érésû, október elsô felében szüretelhetô, rothadásra érzékeny fajta. Bôtermô. Kedvezô évjáratokban szép savakat és ezzel együtt gyönyörû száraz borokat terem. A Somlói borvidék termelôi nagyra értékelik emiatt és sokat tesznek felkarolásáért.
Pozsonyi
Nevét gyakran toldják meg a "fehér" megnevezéssel. Régi fajta, de származása bizonytalan. Morfológiai bélyegei alapján egyesek úgy vélik, hogy egy nyugati és egy balkáni származású fajta természetes hibridje lehet.
Tipikus magyarországi fajta és termesztése nálunk is az Alföldre korlátozódik. Arányosan tagolt fûzöld levele vékony szövetû. Az érett bogyók sárgászöldek és sûrûn feketén pontozottak.
Késôi érésû, október közepén viszonylag jó cukortartalommal (17-18 mustfok) szüretelhetô. Rövid metszéssel is jól terem. Fagyérzékeny, de jól regenerálódik. Sívó, posza, száraz homoktalajokra nem való. Ilyen körülmények között tôkéi rosszul fejlôdnek, a termés elkezd fonnyadni. Bora fajtajelleges zamatú, könnyû jó minôségû asztali bor.
Kedvezô tulajdonságai miatt nem tûnik el rövid idôn belül a termesztésbôl.
1.4. Vörösborszôlô-fajták
Portugieser, Blauer Portugiser, Oportó, Kékoportó
Régebben Oportó
Hasonnevei közül külföldön legismertebb a Portugiser. Nálunk a köznapi nyelvhasználatban a "kék" jelzô nélkül használják a fajta nevét. Származása bizonytalan. Egyesek neve után portugál eredetûnek, míg mások osztrák származásúnak tartják. Külsô bélyegei alapján a természetes rendszerezés szerint a keleti változatcsoportba sorolható. Magyarországon elôfordul a legtöbb vörösbort termelô borvidéken, de önálló fajtaként csak a Villány-Siklósi borvidéken vált ismert és keresett márkává.
Levele világoszöld színû, csupasz, fényes, sima felületû, vékony szövetû, könnyen szakadozik. Fürtje tömött, a közepesnél nagyobb, vállas. Bogyói gömbölyûek, hamvasak.
Szeptember elsô felében érik, szüretelésének idejét viszont inkább a termés egészségi állapota határozza meg. Rothadékony fajta. Korai érése és kedvezô fürtfelépítése, valamint ritkaságnak számító kék színû bogyója miatt étkezési célra is felhasználják.
Bora kifejezetten lágy, ugyanakkor fajtajelleges ízekkel, zamatokkal rendelkezik, de ezt csak nagyon jó, inkább délies jellegû termôhelyeken nyújtja.
Bôtermô, fagytûrése inkább csak közepes.
Kitûnô házasítási alapanyagot terem a legtöbb borvidéken. Éppen ezért nemcsak a Villány-Siklósi borvidéken, hanem más termôhelyeken is telepíthetô, többnyire csak kiegészítô fajtaként.
Az alapfajtát a klóntipus szelekció módszerével szelektálták. E munka eredménye a "Teltfürtû kékoportó".
Pinot noir
A Pinot blanc-al és a Pinot gris-vel fajtacsoportot alkot. A csoportban ez a fajta a kék, vagy fekete bogyójú "testvér". Ôshazájának Franciaország tekinthetô, ahol igen régóta termesztik. Két nemes termôhelye Burgundia és Champagne környéke. Ez utóbbi termôhelyen nem vörösbort, hanem pezsgôt készítenek termésébôl. Magyarországon ismert, de a kevésbé elterjedt fajták közé tartozik. Nálunk elsôsorban vörösbor készül termésébôl.
A három fajta levele hasonlít egymáshoz, megkülönböztetésük csak a fürtök színezôdése után egyszerû.
Kissé késôbb érik testvéreinél. Szeptember végén, október elején szüretelhetô. Bora szép rubinvörös színû, finom zamatú, gazdag csersavtartalmú, kissé kemény. Egyéb tulajdonságai megegyeznek testvéreiével.
A minôségi bortermelésre irányuló törekvésekben e fajtának szerepe van, akár választékbôvítô fajtaként is.
Nálunk két klónja szaporítható, a C. 113 és a C. 162-es.
Kékfrankos
Területi nagyságával ma már megelôzi a korábbi elsô Kadarka fajtát. Az összes vörösbort termô borvidékünkön termesztik, sôt a legtöbb borvidéken meghatározó jelentôségû fajta. Különösen nemes a Soproni Kékfrankos, de alkotórésze a Bikavér-nek is. Többnyire csak az Osztrák-Magyar Monarchia egykori területén termesztik. Ausztriában Blaufränkisch, Németországban Blauer Limberger, illetve Lemberger, a szláv nyelvcsaládba tartozók pedig Frankovka vagy Moravka névvel illetik. Származása bizonytalan. A fajta rendszerezôk a keleti változatcsoportba sorolják és azon belül is Kaszpi-tenger mellékinek vélik.
Levelei nagyok, nem tagoltak, hosszabbak, mint szélesek és a vállöböl keskeny "V" alakú. Fonáka durván serteszôrös. Fürtje vállas, közepesen tömött. A bogyók sötétkékes hamvasak. Szeptember végén érik, de általában késôbb szüretelik. Nem túl magas cukortartalommal érik be, de megbízható fajta. Termôképessége jó, rothadás-ellenállósága kiemelkedô. Termése beérve is sokáig a tôkén tartható.
Fagytûrô képessége jobb a közepesnél. Bora fajtajelleges, csersavban gazdag, eléggé kemény. Az érlelés során savai lefinomodnak. Színanyagtartalma még gyengébb évjáratban is kielégítô. Az említett számos értékes tulajdonsága a jövôre nézve perspektivikussá teszi.
Telepíthetô klóntípusa: Teltfürtû kékfrankos, telepíthetô klónja: G. 379.
Zweigelt
Állami minôsítést több, mint 20 évvel ezelôtt kapott és azóta jelentôs karriert befutó fajta. A Kékfrankos és a Szent Lôrinc keresztezésébôl Ausztriában elôállított hibrid. Nevét nemesítôjérôl F. Zweigeltôl kapta. A szomszédos Ausztriában jelentôs felületen termesztik. Honosítása után nálunk szinte minden vörösborszôlôt termelô borvidékre elkerült.
Levele kerekded, hólyagos felületû, durva szövetû, vállöble záródó vagy zárt. Nagyobb terhelés esetén a fürtön lévô bogyók között zölden maradók is találhatók.
Többnyire szeptember második felében szüretelik. Bôtermô fajta. A túl nagy termésbôl származó bor minôsége szerény. Egyébként bora színanyagban gazdag, lágy karakterû és kellôképpen gazdag cseranyagokban. A Kékfrankos-t jól kiegészíti.
Viszonylag jó fagytûrô képességû, a termése nem rothad.
Mérsékelt terhelés esetén mindenképen helye van a magyar vörösborszôlô-fajták sorában.
Cabernet franc
Régi fajta, már az 1600-as években jól ismerték és kedvelték. Francia származású, de az egész világon elterjedt, úgynevezett "világfajta". Magyarországon is régóta ismert, mindig különlegességnek számított.
Levele szabályos 5 karéjú, kissé megnyúlt, az oldalöbölben gyakran fog található. A levélerek töve és a levélnyél pirosas színezôdésû. Fürtjei 100 g tömegûek, vagy annál nagyobbak, hamvas bogyói jellegzetesen fûízüek.
Október elején szüretelhetô általában magas cukortartalommal. Kielégítôen terem. Fagytûrô képessége és rothadás-ellenállósága szembetûnô. Bora fajtajelleges, kellemesen fanyar, lágy, bársonyos, ideális vörösbor.
A híres francia vörösboroknak, de az Egri Bikavér-nek is egyik alkotó fajtája. Vörösbort termelô borvidékeink mindegyikére ajánlható fajta. Gyakran kevert ültetvényekben található a Cabernet sauvignon-nal.
Telepíthetô klónja: E. 11 (E=Eger).
Cabernet sauvignon
A Cabernet sauvignon is francia eredetû. Többnyire ezen a néven ismerik és termesztik az egész világon. A fajtát elôször a múlt század elején írták le Bordeaux környékérôl származó tôkék alapján. A fajtarendszerezôk a Cabernet franc-al együtt a nyugati változatcsoportba sorolták be. A közelmúltban osztrák kutatók fényt derítettek arra, hogy e fajta valójában a Cabernet franc és a Sauvignon blanc keresztezésébôl származik.
Egyes morfológiai bélyegei, valamint borában e két fajtára egyaránt jellemzô aroma-összetétele alapján is gyanítani lehetett eredetét. Nem véletlen tehát a fajtanévben a szülôkre vonatkozó utalás. Magyarországon már régóta ismerik, de különösen nagy karriert az elmúlt két évtizedben futott be. Minden vörösbort termô borvidékünkön elterjedt, jó minôségû.
A legkönnyebben felismerhetô fajták közé tartozik, mert a szabályosan tagolt 5 karéjú levél váll és oldalöblei teljesen zártak és "O" alakot formáznak. Így a levél olyan, mintha öt helyen átlôtték volna.
Október elejére eléri a 20 mustfokot, vagy meg is haladja azt. A Cabernet franc-nál általában kevesebbet terem, mert néha rosszul termékenyül és a fürtjei is kisebbek. Rossz termékenyülés esetén laza fürtjében sok kicsi, éréskor is zölden maradó bogyó képzôdik.
Bora sajátos zamatú, nem minden fogyasztónak tetszik. Kellemes fanyarságát gazdag csersavtartalmának köszönheti, amely egyben bársonyos ízérzetet ad borának. Bora, különösen fahordós érlelés után még a Cabernet franc minôségét is fölülmúlja.
Az árutermelô üzemek ma már a két Cabernet fajtát általában külön telepítik.
Telepíthetô klónjai: E. 153, C. 15 (E=Eger).
Merlot
Az egész világon többnyire e néven ismerik, bátran nevezhetjük világfajtának. Ezt támasztja alá az is, hogy régi fajta lévén (1700-as évek) híres termôtájain (Bordeaux, stb.) kívül rövid idôn belül szinte az egész világon ismertté és kedveltté vált. Mindezt sok kedvezô tulajdonsága tette lehetôvé. Ezek közül ki kell emelni a hasonló fajtákhoz képest bôvebb termôképességét és borának sajátos, egy kicsit a vaníliához hasonló, gazdag íz- és zamatanyagát, simogató bársonyos csersavtartalmát.
Levele a megtévesztésig hasonlít a Cabernet franc-éhoz, de levélerei és levélnyele teljesen zöld. Az oldalöblük alján ritkábban fordul elô fog.
Kár, hogy a fajta rendkívül igényes és érzékeny mind a termôhelyet, mind pedig az évjáratot illetôen. Sikeres termesztése csak védett, tápanyaggal jól ellátott, nem száraz talajon és fagymentes fekvésekben képzelhetô el. Sûrû lombot nevelô fajta, ezért különösen gondos zöldmunkában kell részesíteni.
Telepíthetô klónja: C. 348.
Kadarka
Másfél-két évtizeddel ezelôtt Magyarország legelterjedtebb szôlôfajtája volt. Területe mára olyan mértékben lecsökkent, hogy a vörösborszôlô-fajták között a második helyre szorult. Elsôsorban a Balkán-félszigeten és a Kárpát-medencében termesztik. Hasonnevei közül a bulgáriai Gamza a legismertebb. Származása és elterjedése meglehetôsen bizonytalan. Egyesek kis-ázsiai eredetûnek tartják, mások pedig Albániát jelölik meg származási helyéül.
Terjedését illetôen is megoszlanak a vélemények. Legvalószínûbbnek az látszik, hogy a török hódítás elôl menekülô rácok (szerbek) révén került Magyarországra. Gyorsan terjedt és a reformkorban már szinte minden borvidékünkön termesztették. Leghíresebbekké az alföldi (Kiskôrös) és a szekszárdi Kadarka borok váltak.
Levele sötétzöld, fényes, hólyagos felületû, durva tapintású. Fürtje hengeres, tömött. Bogyói kékesfeketék, árnyékos oldalukon néha zöldeskékek.
Késôi érésû fajta, de rothadékonysága miatt gyakran már szeptemberben szüretelik, alacsony mustfokkal és kevés színanyaggal. Jó fekvésben és kedvezô évjárat esetén a 18-20 mustfokot is elérheti, sôt természetes csemegebor is készíthetô belôle. Általában bôtermô, de termôképességét erôsen befolyásolják a termékenyülés viszonyai. A Kadarka alapfajta ugyanis ivarilag leromlott és ma már szinte kivétel nélkül szelektált klónjait telepítik, amelyek jól termékenyülnek és bô termést adnak.
Fagyérzékeny, fagyveszélyes környezetben csak takarással termeszthetô biztonságosan. Hajtásai mereven felállóak ezért támasz nélkül (gyalogmûveléssel) is termeszthetô. Rendkívül igénytelen, edzett, jó szárazságtûrô fajta. Bora kiemelkedôen fûszeres zamatú.
Kötöttebb és löszös talajon igazán jó minôségû, testesebb vörösborokat, míg lazább homoktalajon vékonyabb, üdébb borokat terem. A Kadarka az utóbbi években kezdi reneszánszát élni.
Telepíthetô klóntipusai: Fûszeres kadarka, Nemes kadarka.
Turán
Csizmazia József és Bereznai László állította elô a Bikavér 8 (Teinturier x Kadarka) és a Gárdonyi Géza (Medoc noir x Csaba gyöngye) keresztezésével.
Változatosan tagolt levelén az oldalöblök és a vállöböl zárt. A levéllemez hullámos, sötétzöld, tompa fényû. Tömött fürtjein a bogyók kékesfehérek, hamvasak, pontozottak. Festôlevû fajta.
Igen korán érik, szeptember elején szüretelhetô. Kielégítôen terem. Fagyérzékeny. Átlagosan rothad. Bora csersavban gazdag, mélyvörös, finom savú, elsôsorban házasításra való. Dombvidéki vörösbort termô borvidékeinken, védettebb fekvésekben korai érésvel, gazdag színanyagával jó kiegészítô fajta lehet.
Rubintos
Kozma Pál és Tusnádi József nemesítette a Kadarka és Kékfrankos fajták keresztezésével.
Nagy levelei sötétzöldek, tompa fényûek. A levél szövete bôrszerû, szívós. A levél szélén a fûrészes fogak sárga pontban végzôdnek. Fürtje nagy, ágas, tömött. Kékesfekete bogyói hamvasak. Bôtermô, szeptember második felében szüretelhetô. Fagytûrô képessége, rothadás ellenállósága nem kiemelkedô.
Színanyagban gazdag bora, fûszeres zamatú, esetenként kemény.
Eddig nem túl sokat telepítettek belôle az országban. Dombvidéki borvidékeinken eredményesen termeszthetô lenne.
Blauburger
A fajta neve feltehetôen rövid idôn belül széleskörûen ismertté válik. Hibrid fajta. Ausztriában állították elô (Müllner) a Kékoportó és a Kékfrankos keresztezésével. Hazájában korán felfigyeltek értékes tulajdonságaira és termesztése terjed. Magyarországi honosítását az 1970-es évek közepén kezdték meg és állami minôsítést közel két évtizeddel azután 1993-ban kapott.
Levele alig tagolt, csipkés szélû, sima felületû, vállöble nyílt. A 100 g-ot meghaladó fürtjein a gömbölyû bogyók szinte kékes feketék, amit szembetûnô hamvasság takar.
Szeptember második felében, tehát a szülô Kékfrankosnál elôbb szüretelhetô, bôtermô fajta. Rothadásérzékenysége átlagos.
Bora gyönyörû színû, fajtajelleges zamatú, sokkal lágyabb a Kékfrankosnál. Ebben a tulajdonságában inkább a Kékoportóra hasonlít. Bora viszonylag gyors fejlôdésû, kitûnô "primôrbor" lehet belôle.
Széleskörû hazai terjedése kedvezô tulajdonságai miatt bízvást remélhetô.
Bíbor kadarka
Kozma Pál és Tusnádi József keresztezéses nemesítéssel állította elô. Az egyik szülô a Kadarka a másik pedig a Muscat Bouschet volt.
Alig tagolt, nagy levelû fajta. Bôrszerû levelének felülete hólyagos kissé fényes. Vállas, tömött fürtje közepes méretû. A bogyók sötétkékek, hamvasak.
Október elsô felében érô és szüretelhetô fajta. Festôlevû. A gazdag színanyagtartalom már az érés kezdetén 14-15 mustfoknál kialakul.
Fagyérzékeny és rothadékony fajta. Jól megválasztott, védett termôhelyen házasításra vörösborok színanyagának növelésére érdemes termeszteni.
Kármin
Kurucz András és Kwaysser István állította elô a Petit Bouschet és a Kadarka keresztezésével.
Levele nagy méretû, mélyen tagolt, nyílt vállöblû. A fényes, haragoszöld levéllemez viszonylag korán kezd pirosodni. Fürtje inkább nagy, vállas, de a bogyók kicsik, sötétkékek és festôlevûek.
Késôi érésû, október második felében érik. Együtt szüretelhetô a Kadarkával, amelynek színanyagát javíthatja.
Fagyérzékeny, takarással terem biztonságosan az Alföldön.
Bora gazdag színanyagú, házasításra való. A kistermelôk vegyesen telepítik a Kadarkával.
Medina
Csizmazia József és Bereznai László állította elô az Eger 1 és a Medoc noir keresztezésével.
Nagy változatosan tagolt levele zárt vállöblû. A levéllemez hullámos felületû, csupasz. Fürtje vállas, tömött. Bogyói sötétkékek, hamvasak, fûszeres ízûek.
Szeptember elsô felében érô fajta és a hónap közepén már jó cukortartalommal szüretelhetô. Bôtermô és a rothadásnak ellenáll. Erôs növekedésû fajta. Jó téltûrô. A peronoszpórára nem fogékony. Szép színû bora általában lágy, illata és zamata - vörösborra nem jellemzô - muskotályra emlékeztetô.
Csak más borokhoz házasítva kerül forgalomba.
Duna gyöngye
A Duna gyöngye Kozma Pál és nemesítô társainak vörösborszôlô-fajtája. A keresztezésben az egyik szülô a Seibel 4986 a másik pedig a Csaba gyöngye. Interspecifikus fajta.
Levele alig tagolt, zárt vállú, hosszú csúcskaréjú, csipkés szélû, haragoszöld színû, csupasz. A bogyók kékesfeketék, hamvasak.
Október második felében érik elfogadhatóan magas (17-19 mustfok) cukorfokkal és gazdag savtartalommal. Termôképessége jó, vitális fajta. Rothadásra nem különösen érzékeny. Téltûrése kiemelkedô, a gombabetegségekre nem fogékony.
Bora csersavban gazdag, mély színû és kemény karakterû.
Nagyfokú termelési biztonsága miatt az Alföldön terjedése várható.
Kékmedoc (Medoc noir)
Francia szakemberek szerint a Mornen noirral azonos fajta. Mathiász János hozta be Magyarországra.
Levele hasonlít a Chasselos-hoz, de annál fényesebb és csupasz, a színe pedig világos zöld. Apró tömött fürtû. Sötétkék bogyói muskotályos ízûek.
Szeptember elsô felében szüretelhetô. Keveset terem és erôsen rothad. Rendszeresen nagy darázskár éri. Fagyérzékeny.
Borában a muskotályos íz szokatlan, a vörösborokra nem jellemzô.
Korábban kis felületen az Egri borvidéken termesztették, de ma már nem telepítik.
Syrah (Ausztráliában és Dél-Afrikában shiraz is)
Viszonylag nagy a hozama, de ehhez gondos metszést igényel. Nagy mennyiségben tartalmaz szinezõ- és cserzõanyagokat, ezért alkalmas tölgyfa hordóban való érlelésre, de csak a legjobb minõséget ajánlatos új barrique-ba helyezni. A nem teljesen érett szõlõbõl préselt bor gyakran égett gumi ízû. A jó minõségû bor illata sötét bogyós gyümölcsökre és fûszerre emlékeztet, a bor érése arányában pedig megjelennek állati illatjegyek is. Kitûnõ ital nehéz húsételekhez: marha- és bárányhúshoz, vadhoz, szárnyashoz (tyukot kivéve). Elterjedése: a Rhône-völgy Valais-tõl délig, Provence, Languedoc, Kalifornia, Ausztrália, Dél-Afrika.
Barbera
Erõteljes növésû, késõn érõ fajta széles ízskálával, kedvezõ savtartalmú még forró tájakon való termesztés esetén is. Jellemzõ rá a friss gyümölcsösség és a jelentõs savtartalom, viszonylag csekély tannintartalom mellett. A teljesen érett szõlõ barriqueban való érlelésre is alkalmas. Híres a tölgyfa hordóban érlelt Barbera Bricco dell'Uccellone. Az egyszerû borok itatják magukat, és sokszor enyhén gyöngyöznek. Mérsékelten lehûtve élvezettel fogyaszthatók hideg elõételekhez. Barbera remekül illik gombás rizottóhoz, szalámihoz, valamint friss, csípõs kísérõként grillezett ételekhez. Elterjedése: Piemonte, Lombardia, Szlovénia, Argentína, bizonyos fokig Kalifornia.
Dornfelder
Helfensteiner és Heroldsrebe keresztezésével nemesített fajta. A hetvenes években még csak világos vörösborok színének erõsítésére használták, ám ez a korán érõ, sötét és Fûszeres fajta hamarosan önálló tiszta borszõlõfajtává fejlõdött, s borának sokszor igencsak elõnyére válik a barrikolás. Elterjedése: Németország, a Pfalz és Rheinhessen szõlõtermõ vidékeinek jelentõs területei.
Gamay
Ez a beaujolais-i szõlõfajta korán hajt, korán virágzik és korán érik be, veszélyt jelentenek rá a tavaszi fagyok. A gamay hûvösebb éghajlatú övezetekben jól tenyészik. A gamay-bõl préselt borokat fiatalon fogyasztják. Erõsen gyümölcsös, és íze málnára emlékeztet. Valais-ben gamay-bõl, pinot noirból és más, keveréshez elfogadott fajtákból préselik a dàle-t. Elterjedése: Franciaország (Beaujolais és a Loire-völgye), Nyugat-Svájc.
Grenache (garnacha tinta, cannonau)
Sokszor más fajtákkal keverik (házasítják), s ezért a borcímkéken ritkán tûnik fel önállóan. Erõs fás szára és egyenes növése alkalmassá teszi aszályos, szeles vidékeken való termesztésre. Világos borokat terem finom édességgel, sokszor hajlik az oxidációra, ezért hosszabb tárolásra nem alkalmas. Következetes terméskorlátozás eredményeképpen igen koncentrált, hosszú érlelésû borok jöhetnek létre, (châteauneuf du-pape). Illik háziszárnyashoz, sólethez, hüvelyesekhez. Elterjedése: Dél-Franciaország (a Rhône völgyének déli része, LanguedocRoussillon), Észak- és Kelet-Spanyolország, Dél-Olaszország, Észak-Afrika, Kalifornia.
Nebbiolo
Késõn érõ, nagyon igényes fajta, amely csak a legjobb talajon terem. A piemonti barolo alapbora. A nebbiolo-borok igen gazdagok savakban és tanninban, ezért hosszú érlelésre és tárolásra predesztináltak. Illatuk kátrányra és sötét színû gyümölcsökre emlékeztet. Illenek marhahúshoz és vadhoz, kiváltképpen pedig szarvasgombás mártáshoz. Elterjedése: Északnyugat-Olaszország és Valtellina (Veltlin).
Pinotage
Jellegzetesen dél-afrikai fajta, pinot noir és cinsault keresztezésével nemesítették ki (a cinsault akkoriban Dél-Afrikában hermitage néven volt ismert- innen ered a fajta neve).
A korán érõ és igen ellenálló fajtát csak rövid ideje alkalmazzák fajbor készítésére. A pinotage telt, testes bor, és jó minõség esetén kitûnõ eredmények érhetõk el barrikolással. Elterjedése: Dél-Afrika, Zimbabwe és szórványosan Új-Zéland.
Sangiovese
Olaszország legkedveltebb szõlõfajtája. Kizárólag belõle készül a Brunello di Montalcino, felhasználják a chianti és a Vino Nobile di Montepulciano készítéséhez is. A sangiovese lassú és késõ érése miatt csak meleg éghajlatú vidékeken termeszthetõ. Elsõrendû szõlõbõl készült borra a szilvaillat és a kerek, lágy struktúra jellemzõ, nem teljesen érett bogyók felhasználása esetén világosabb a bor színe, rusztikus a savassága és csekély az érési potenciálja. Pompásan illik tésztafélékhez, nyúlhoz, rizottóhoz. Elterjedése: Toscana, Umbria, Marche és Lazio, Kalifornia.
Tempranillo
Vastag héjú szõlõfajta, amelybõl sötét, hosszú életû borok készülnek. Rövid tenyészideje alkalmassá teszi arra, hogy zordabb éghajlatú vidékeken is termesszék, például La Riojában, amelynek éghajlatára hatással van az Atlanti-óceán. A tempranillo alkalmas tölgyfa hordóban való érlelésre, s ez esetben a legszebb komplexitásban egyesíti a fa, a bõr, a dohány és az érett, sötét gyümölcs jegyeit. A tempranillót sokszor más fajtákkal keverik. Elterjedése: Spanyolország (La Rioja, Ribera del Duero, Navarra, Somontano), Franciaország (Languedoc-Roussillon); tempranilla néven Argentínában.
Trollinger, vernatsch, schiava
A trollinger, a svábok kedvence, Dél-Tirolból származik. A Brenner-hágótól délre vernatsch a neve. A tömött fürtû, nagy szemû szõlõ késõn érik és hajlik a nagy terméshozamra. Württembergben a világos trollinger egyszerû kvaterkázóbor, amelyet gyakran némi maradék cukorral érlelnek. Egyszerû élvezetet nyújt; leginkább kroketthez, füstölt húshoz, szalonnához és más nehéz ételekhez illik. Elterjedése: DélTirol, Württemberg.
Zinfandel
Sajátos kaliforniai fajta. Feltehetõen rokonságban áll a dél-olaszországi primitivóval. A zinfandel-borok skálája a fehéren préselt white zinfandeltõl a rozéborokon, valamint az erõs tannintartalmú vörösborokon át a felerõsített és édes borokig terjed. A vörösbor kiváló ital pikáns mártással tálalt steakhez. Elterjedése: Kalifornia és szórványosan NYugat-Ausztrália.
1.5. Csemegeszôlô-fajták
Csaba gyöngye
A Csaba gyöngye Stark Adolf békéscsabai vaskereskedô 1904-ben végzett magvetésébôl származik. A fajta szülei a Bronnerstraube és az Ottonel muskotály voltak.
A világ egyik legismertebb fajtája. Szinte valamennyi szôlôtermesztô országban termesztik. Ismertségét, kedveltségét minden más fajtát megelôzô érési idejének köszönheti.
A Csaba gyöngye kettôs hasznosítású fajta. Állami minôsítést 1956-ban kapott, fô árúfajta.
Levele korán kezd sárgulni és rozsdásan pettyezôdni. Levéllemeze a középsô érre asszimetrikus felépítésû.
Fürtje nem túl nagy, inkább közepes, bogyói halványsárgák. Kedvezô évjáratban már július közepétôl, általában július 3. dekádjában fogyasztható, íze igen finom. Termôképessége közepes. Sok másodtermést nevel. Esetében ez elônyös tulajdonság, mert a hónaljhajtásokon képzôdött másodtermés jól beérik, hasznosítható. Fagytûrô képessége az átlagosnál jobb.
Hibái között említhetjük, hogy csapadékos idôben rothadásra hajlamos.
Éretten termését a madaraktól és a darazsaktól alig lehet megvédeni, ezért szüretével nem lehet kivárni. Rosszul szállítható.
Koraisága és kitûnô íze a házikertek kedvelt fajtájává teszi.
Sokan bort is készítenek belôle, amit már újborként lehet fogyasztani a késôbbi szüret alkalmával.
Irsai Olivér
Magyarország második legelterjedtebb csemegeszôlô-fajtája. Kocsis Pál állította elô 1930-ban a Pozsonyi és a Csaba gyöngye keresztezésével. Állami minôsítést 1959-ben kapott. Kettôs hasznosítású, az árútermelô üzemeinkben és a házikertekben egyaránt megtalálható, kedvelt fajta. Az Irsai Olivér termésébôl az elôbbiekben inkább bort készítenek, míg utóbbiakban csemegeszôlôként is termesztik megbízhatósága miatt.
Levele viszonylag kicsi, világoszöld és a hosszú izközû hajtáson szembetûnô. Fürtjei vállasak bogyói kedvezô beérés esetén aranysárgák és pontozottak.
Igen korai érésû, már augusztus elejétôl, közepétôl fogyasztható. Fürtjei sokáig a tôkén hagyhatók, hosszabb idôn át szedhetôk. A szedési idôre azonban ügyelni kell, mert túlérve a fajta illat- és zamatanyagai hátrányosan változnak.
Termôképessége inkább közepes. Középnagy fürtje, kicsi bogyói miatt nem tartozik a tetszetôs, piacos csemegeszôlô-fajták közé. Elônyös tulajdonságai közé tartozik, hogy nem rothad, fagytûrése kielégítô. Nem sorolható az igényes fajták közé.
Bora intenzív muskotályos illatú és zamatú, gyakran lágy.
Az Irsai Olivért az árutermelôk várhatóan a jövôben is elsôsorban muskotályos bora miatt fogják termeszteni.
A házikertekben, illetve a kisüzemekben azonban fenti jó tulajdonságai alapján étkezési szôlôként, saját fogyasztásra, vagy piacra és borkészítésre egyaránt érdemes telepíteni.
Telepíthetô klónjai: K. 11 (K=Kecskemét).
Cardinal
Snyder és Harmon állították elô 1939-ben Kaliforniában a Flame Tokay és a Ribier fajták keresztezésével. Honosítására és állami minôsítésére 1970-ben került sor. Világszerte ismerik, kisebb-nagyobb mértékben valamennyi szôlôtermesztô országban termesztik. Házikertekben nálunk is gyakran találkozhatunk néhány tôkéjével.
Nagy, kissé sarkos levelérôl, nyílt "kancsó" alakú vállöblérôl könnyen felismerhetô. Augusztus végén fogyasztható. Bôtermô.
Számos hibája közül ki kell emelni környezettel szembeni fokozott igényességét, szembetûnô fagy- és rothadásérzékenységét. További hátrányos tulajdonságai a bogyók egyenlôtlen nagysága és színezôdése, fôleg ha a fürtök árnyékban fejlôdnek, valamint a kifejezetten törékeny kocsány.
Honosítása utáni gyors terjedését valószínûleg annak köszönhette, hogy ajánlói csak az elônyeit hangsúlyozták. Kétségtelenül igaz, hogy a Cardinal az egyik legpiacosabb, legkönnyebben és jó áron értékesíthetô csemegeszôlô-fajta nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Hazánk környezeti adottságai nem kedvezôek számára.
Mindezek ellenére a Cardinal a házikerti csemegeszôlô termesztésbôl ha néhány tôke erejéig is, de nem hiányozhat.
Pannónia kincse
A Pannónia kincse a csemegeszôlô-fajták elterjedtségi sorrendjében a 4. helyen áll. A Szôlôskertek királynôje muskotály és a Cegléd szépe keresztezésével Póczik Ferenc állította elô 1942-ben., Budakeszin. Állami minôsítést 1959-ben kapott. Jelenleg a fô árufajták között tartják nyilván. Házikertekben mindenütt megtalálható.
Levele a Szôlôskertek királynôje muskotályéhoz hasonló, de még annál is sarkosabb és tagoltabb.
Augusztus végén, szeptember elején érik. Termôképessége kielégítô és másodtermése is minden évben biztonsággal beérik. A fürtök hosszabb ideig a tôkén hagyhatók. Nem rothad. Túlérve sem veszít kellemes ízébôl és zamatából. Hibája, hogy nem fagytûrô és bogyói érzékenyek a barnulásra. Ez utóbbi tulajdonsága miatt rosszul szállítható.
Nagy fürtje, szépen színezôdô, ropogós, nagy bogyói tetszetôsek. A bogyó húsát többen lészegénynek, száraznak tartják.
Ha a termôhely iránti fokozott igényét kielégítjük és a jó gazda gondosságával járunk el termesztésekor, fáradozásainkat a Pannónia kincse meghálálja. Tetszetôs vevôcsalogató fürtjei jó áron adhatók el. Szedésekor, csomagolásakor, szállításakor a bogyók nyomásra való érzékenysége miatt körültekintôen, óvatosan kell eljárni.
Értékesítésre inkább a közeli helyi piacok jöhetnek számításba.
Szôlôskertek királynôje muskotály
A Szôlôskertek királynôje muskotály a Pannónia kincsét követi közel azonos területtel. Mathiász János állította elô az Erzsébet királyné emléke és a Csaba gyöngye keresztezésével 1916-ban. Magyarország határain kívül is ismert és termesztett fajta. A nemesítôk jó néhány hazai és külföldi keresztezésben használták fel szülôpartnerként. Állami minôsítésére 1956-ban került sor. Jelenleg a fô árufajták között jegyzik.
Levele Csaba gyöngye formájú, de sima felületû, csupasz felületû.
Az évek többségében igen korán, már augusztus 3. dekádjában beérik, fogyasztható. Igényes fajta és csak jó termôhelyen hálálja meg a gondoskodást bô terméssel. Másodtermés képzése jelentôs. Rothadásra hajlamos, kifejezetten fagyérzékeny. Muskotályos íze túlérve zavaró, szappan ízûvé válik.
A fajta visszaszorulóban van. Hibái miatt a házikerti termesztésben is veszített korábbi népszerûségébôl. Ennek ellenére a fajtasorból továbbra sem hiányozhat korai érése a tetszetôs fürtjei miatt.
Chasselas
A Chasselas a legelterjedtebb csemegeszôlô-fajta hazánkban, de a világ szinte valamennyi szôlôtermesztô országában ismerik és termesztik. Franciaországban például a Chasselas a legfontosabb étkezési szôlôfajta. Magyarországi meghonosításáért és elterjesztésért a múlt században sokat tett Fábián József tótvázsonyi lelkész. Számos hasonneve közül erre utal a Fábián szôlô megnevezés.
A Chasselas nemcsak az árutermelô, hanem a házikerti szôlôtermesztésnek is kedvelt fajtája. Kettôs hasznosítású, a szôlészek, a borászok és a házikert tulajdonosok egyaránt kedvelik. Magyarországon a legjobb termôhelyei a Mátraaljai borvidéken találhatók. Különösen a gyöngyösi "ropogós" Chasselas iránt nagy a kereslet piacainkon.
A természetes fajtarendszerezés szerint a keleti változatcsoportba tartozik. Több más fajtához hasonlóan fajtacsoportot képez, melyek közül legfontosabbak a Fehér chasselas( Chasselas blanc) és a Piros chasselas (Chasselas rouge).
Levelük teljesen azonos, szabályos 5 karéjú, a levéllemez széle a fonáka felé pöndörödik.
A fehér és piros színû fürtök vegyes szüretelése dekoratív csomagolást és esztétikus megjelenést tesz lehetôvé, növeli a fajta piaci értékét.
Átlagos években már szeptember elsô felében fogyasztható. Szedési ideje hosszan kitolható, mert nem rothad, jól eltartható. Termôképessége közepes, de klónjai az alapfajtánál lényegesen többet teremnek. Ez utóbbiak azonban fürtfelépítésük miatt inkább bor, esetleg szôlôlé készítésére alkalmasabbak.
Viszonylagos fagytûrése jó, megbízható fajta. Étkezési célú termesztése mellett több országban, így hazánkban is a termés egy részét borrá dolgozzák fel. Bora finom savösszetételû, nem túl fajtajelleges, ezért jó házasítási alapanyag.
Várhatóan a Chasselas a jövôben is megôrzi elôkelô elsô helyét a magyar csemegeszôlô-fajta választékban.
Telepíthetô klónjai:
Fehér chasselas: Fr. 38-95 (Fr=Freiburg, Németország), K. 16 (K=Keszthely), C.60.
Piros chasselas: Fr. 36-28 (Fr=Freiburg, Németország), K. 18 (K=Keszthely), C. 61.
Mathiász Jánosné muskotály
Mathiász János állította elô az Ottonel muskotály és a Chasselas rouge de foncé keresztezésével.
Chasselas szerû levele és a hajtástengely pirosas zöld színû.
Fürtje nagy, vállas, tömött. A bogyók egyenlôtlenül húspirosak, árnyékos oldalukon csak fakó zöldek, muskotályos ízûek, savszegények.
Bôtermô fajta, a terhelésre érzékeny (generatív jellegû). Szeptember elsô felében érik. Fagytûrô képessége és rothadásérzékenysége átlagos.
Fürtfelépítése és színezôdése miatt nem piacos fajta.
Cegléd szépe
Régi fajta. Mathiász János nemesítette a Chasselas blanc croquant és a Chasselas rouge royal keresztezésével 1903-ban. Állami minôsítést K. 73 (K=Kecskemét) jelû klónja kapott 1978-ban. A házikerti termesztésben is ritkán fordul elô.
Hosszúkás levelének csúcskaréja erôsen kiemelkedô. A levélerek és a levélnyél más fajtával össze nem téveszthetôen pirosak.
A Chasselas után, szeptember derekától fogyasztható. Elônyei között említhetjük jó fagytûrését és átlagosnál jobb rothadás-ellenállóságát. Ezeken kívül termése jól szállítható, eltartható, tetszetôs, bogyó színe ritka, feltûnô. Íze kellemes.
Hátránya viszont viszonylag kis fürtje, alacsony terméshozama és egyes évjáratokban a bogyók egyenlôtlen színezôdése.
A Cegléd szépe a Chasselast még a házikertekben sem képes helyettesíteni. Jelentôsebb terjedésére a jövôben nem számíthatunk.
Attila
Kocsis Pál állította elô 1917-ben a Rosa menna di vacca és a Mathiász Jánosné muskotály szülôpárok felhasználásával. 1963 óta tartozik az államilag minôsített szôlôfajták közé. Csak Magyarországon ismerik. A házikertek egyik kedvelt fajtája.
Erôsen hólyagos, szabályosan tagolt levelének csúcs- és oldalkaréjai határozottak, hegyesedôk. A levélerek töve pirosas. Fürtje nagy, vállas, tetszetôs. Bogyói fehéressárgák, megnyúltak, hamvasak.
Átlagos években szeptember végétôl fogyasztható. Késôi érése miatt biztonságos beérésére csak jó fekvésben számíthatunk. Elônyei közül páratlanul finom, a Hamburgi muskotályéval vetélkedô muskotályos ízét kell megemlítenünk, magas terméshozama mellett.
Legfôbb hibái: a késôi érése, és a rothadás érzékenység. Szedését és szállítását nehezíti, hogy a rövid bogyóecset következtében bogyói peregnek. Házikerti termesztését javasoljuk.
Hamburgi muskotály
Származása bizonytalan. Egyesek szerint az Alexandriai muskotály és a Frankenthali fajták keresztezésével állították elô. 1956-ban vált államilag minôsített szôlôfajtává. Világszerte ismerik, termesztik. Jó néhány szôlôtermesztô országban a legfontosabb árúfajták közé tartozik.
Nagy levelû és kutyanyelv-szerûen kiugró csúcskaréjú fajta.
Szeptember végétôl fogyasztható. Viszonylag késôn érik, de az évek jelentôs részében jól beérik. Szedésekor körültekintôen kell eljárnunk, mert kocsányzata, fürtnyele könnyen törik. Hibái között említhetjük még, hogy bogyóinak mérete és színezôdése nem egyöntetû.
Különösen finom muskotályos íze miatt a házikertekbôl nem hiányozhat.
Afuz Ali
Az Afuz Ali a világ legismertebb, legnagyobb felületen termesztett, szinte hibátlan, a nemzetközi étkezési szôlô kereskedelemben is döntô hányadot képviselô fajtája. A természetes rendszerezés szerint a keleti változatcsoportba tartozik.
Számos hasonneve ismert; közülük néhány a következô:
Franciaországban - Dattier de Beyrouth, Olaszországban - Regina, Görögországban - Rosaki, Bulgáriában - Bolgár szôlô
Levele sima felületû, csupasz fonákú, vékony szövetû. Középsô levélere az elsô elágazásnál megtörik. "U" alakú vállöblét gyakran fô ér határolja.
Fürtje tetszetôs, piacos. Bogyói közömbös, de finom ízûek. Nálunk beérése sok évjáratban bizonytalan. Bôtermô. Tôlünk délebbre nem ritka a 30-40 t/ha-os termésmennyiség sem a fajtából. Nem rothad, jól szállítható. Fagyérzékeny, hosszú metszést igényel.
Magyarországon a házikertek legvédettebb, legmelegebb helyén (pl.: falak elôtt) sikerrel termeszthetô.
A keresztezéses nemesítésben szôlôpartnerként gyakran szerepel.
Italia
Az Afuz Alihoz hasonlóan kedvezô az Italia csemegeszôlô-fajta megítélése is, különösen a délebbi szôlôtermesztô államokban. Pirovano olasz szôlônemesítô állította elô századunk elején a Chasselas Napoleon és a Hamburgi muskotály keresztezésével. Az Italiát sokan a csemegeszôlô nemesítés kiugró eredményének tartják.
Levele vastag szövetû a levéllemez tölcséresen összehajló. Fürtje szinte az ideális csemegeszôlô megjelenést testesíti meg. A gyönyörû bogyók muskotályos ízûek.
Hosszú tenyészidejû fajta, igen késôn érik és hazánkban beérésére még védett fekvésben sem számíthatunk minden évben. Ez az oka annak, hogy nem terjedt el a magyar szôlôtermesztésben.
A házikertben sem tartozik a legelterjedtebb fajták közé, de jó helyre, meleg, védett fekvésre, falak elé lehet belôle ültetni egy-két tôkét.
Kozma Pálné muskotály
Az Italia és az Irsai Olivér fajták keresztezésével állították elô Kozma Pál és munkatársai.
Kicsi, vékonyszövetû levelének vállöblét gyakran ér határolja. A Csaba gyöngye után nem sokkal érik, tehát igen korán már augusztus elsô felében fogyasztható. A darazsak és madarak gyakran nagy kárt tesznek benne.
Viszonylag sûrû lombot nevel és esetenként virágai rosszul kötnek. Jó termékenyülés után fürtjei tetszetôsek. Ovális bogyói borostyán sárgára színezôdnek, kellemes muskotályos ízûek, kevés savat tartalmaznak, de néha fanyarkás mellékíz társul az ízharmóniához.
Kis termelési biztonsága miatt a házikertek fajtája marad.
Favorit
A Favorit az államilag minôsített csemegeszôlô fô árufajták területi sorrendjében az utolsó helyet foglalja el. Szegedi Sándor és Erôs János állították elô 1950-ben a Chasselas Queen Victoria White és a Szôlôskertek királynôje muskotály keresztezésével. 1968 óta tartozik az állami minôsítést kapott fajták sorába. A házikertek kedvelt, sokfelé elôforduló fajtája.
Levele a Szôlôskertek királynôje muskotályéhoz hasonló.
Kedvezô fogadtatása és megítélése ellenére terjedését valószínûleg hibái akadályozzák: fagyérzékeny, igényes, a darazsaktól, madaraktól nehezen védhetô meg.
A kiskertekben, esetleg a kisüzemekben, ahol jobb termesztési körülmények biztosíthatók, hibái nem annyira szembetûnôek. Inkább jó tulajdonságai kerülnek elôtérbe, mint koraisága, nagy termôképessége, fürtjeinek tetszetôsége, finom íze. Értékes fajta, a fentiek értelmében telepítése elsôsorban a házikertekben indokolt.
Boglárka
A kecskeméti nemesítô mûhelybôl származó fajta. Szegedi Sándor és munkatársai állították elô a Génuai zamatos és a Pannónia kincse keresztezésébôl. Állami minôsítést nyert fajta, de nem terjed.
Levele nagy, megnyúlt, váll- és oldalöblei zártak, a levél széle csipkés. Igen nagy, vállas, laza fürtje van. A bogyók is nagyok kissé megnyúltak, zöldesfehér színûek, hamvasak, ropogós húsúak.
Augusztus második felében, esetleg szeptember elején érô fajta. Fagyérzékeny és rothad. A virágzáskori idôjárásra érzékeny, esetenként hiányosan termékenyül.
Terjedését hátrányos tulajdonságai akadályozzák.
Anita
Lubik István szôlôtermesztô állította elô keresztezéssel. Csak az egyik szülôje ismert, a Rosa menna di vacca.
Erôs, vitális tôkéin sûrû lombozatot nevel. Vastag szövetû levele sötétzöld színû, hólyagos felületû. A levél széle csipkés.
Szeptember közepén érô, rózsaszín bogyójú fajta. Fürtjei nagyok, tetszetô, piacos megjelenésûek. Partenokarpiára kissé hajlamos. Normálisan termékenyült bogyói nagyok megnyúltak. Fagyérzékeny.
Kedvezô megjelenése miatt a házikertek megbecsült fajtája lehet.
Téli muskotály
Keresztezéses nemesítéssel elôállított csemegeszôlô fajta, amit Szegedi Sándor és nemesítô munkatársai hoztak létre a Schiradzouli és a Rezsô fajták keresztezésével.
Mélyen tagolt levelû, nyitott vállöblû, de zárt oldalöblû fajta, a levélszéle csipkés.
Késôi érésû, szeptember végén, október elején fogyasztható, termése muskotályos ízû. Jó beérése, védett, meleg fekvésben biztonságos. Termése borkészítésre is felhasználható. Átlagos termôképességû, nem rothad, de a téli fagyra és a lisztharmatra érzékeny.
Kellemes íze, jó eltarthatósága a házikertek értékes, kedvelt fajtájává teszik.
Nero
Csizmazia József és Bereznai László fajtája. Szülei az Eger 2 és a Gárdonyi, tehát fajhibrid csemegeszôlô-fajta.
Levele nagy méretû, változatosan tagolt, oldalöble sekély, nyílt, vállöble széles "U" alakú. A levéllemez hullámos felületû.
Már augusztus végétôl fogyasztható, nagy fürtû, megnyúlt hamvasan kék bogyójú fûszeres zamatú fajta. Termésébôl finom, rosé bor is készíthetô. Fagytûrése, gombabetegségekkel szembeni ellenálló képessége jó. Több célú felhasználhatósága és jó tulajdonságai miatt terjedése várható.
Palatina (Augusztusi muskotály)
Kozma Pál és nemesítô munkatársai állították elô a Seyve-Villard 12375 és a Szôlôskertek királynôje muskotály keresztezésével 1966-ban. Elsônek Németországban ismerték el, a Palatina nevet is ott kapta. A házikerti termesztôk és kertbarátok körében gyorsan terjedt. Ér által határolt "U" alakú vállöble kiváló, felismerhetô fajtabélyeg.
Augusztus elsô felében zsendül és második felében szedhetô. Fürtje nagy laza, tetszetôs felépítésû. Bogyói aranysárgák, kissé megnyúltak, olvadó húsúak, finom muskotályos zamatúak.
A gombabetegségekkel szemben ellenálló, nem rothadó fajta. Fagy-és téltûrô képessége kiemelkedô.
Számos kedvezô tulajdonsága miatt terjedését reméljük még a takarásos szôlôtermesztés zónájában is.
Pölöskei muskotály
Szegedi Sándor és nemesítô társai állították elô a Zala gyöngye valamint a Glória Hungariae és az Erzsébet királyné emléke szôlôfajták keresztezésébôl származó egyik magonc felhasználásával.
Levele nagy, erôsen tagolt, szép megjelenésû. A levéllemez haragoszöld, fényes.
Szeptember közepén, de nagyobb termés esetén inkább szeptember végén érô fajta. Bôtermô, túlterhelhetô. Ágas nagy fürtjei tetszetôsek. Borostyánsárga megnyúlt bogyói ropogós húsúak, muskotályos ízûek. Termésébôl bor is készíthetô.
Kedvezô tulajdonságai miatt különösen alkalmas pl. lugasok kinevelésére. A környezetkímélô szôlôtermesztés egyik értékes fajtája lehet. Kiemelkedô fagytûrô képességû, a gombabetegségeknek is jól ellenáll. Akár permetezés nélkül is termeszthetô.
Számos értékes tulajdonsága, sokoldalú felhasználhatósága alapján feltehetôen szép karrier elôtt álló fajta.
Suzy
Ez a fajta is Szegedi Sándornak és munkatársainak nemesítési eredménye.
Az egyik szülô az Eger 2, a másik pedig a Pannónia kincse. Fajtahibrid csemegeszôlô-fajta.
Szeptember második felében érik. Fürtjei nagyok, lazák. Bogyói megnyúltak, világos színûek, szinte fehérek.
Államilag még nem minôsített fajta, de a gyûjtôk máris keresik.
Teréz
Szegedi Sándor és munkatársai állították elô az Eger 2 és az Olimpia keresztezésével. Fajhibrid csemegeszôlô-fajta.
Alig tagolt sötétzöld levelének nyele feltûnôen hosszú és lilás bemosódású.
Szeptember második felében érik, bôtermô.
Igen nagy laza fürtû, nagy, megnyúlt szép színû (pirkadt zöldessárga) bogyójú fajta.
Glória Hungariae
Kocsis Pál állította elô a két világháború között. Szülôi az Ezeréves Magyarország emléke és a Thallóczy Lajos muskotály.
Kiterített levelének szövete vastag, bôrszerû. A levélnyél és a kacs feltûnôen hosszú és pirosas színezôdésû. Vállas, nagy fürtje laza. Bogyói zöldesfehér színûek, rágós héjúak és a rövid bogyóecset miatt peregnek.
Szeptember végén, október elején érik. Bôtermô. A számos hátrányos tulajdonsága miatt lassan a házikertekbôl is kiszorul és gyûjteményes értékû fajtává válik.
Kocsis Irma
A Glória Hungariae fajta testvére. Az egyik legkönnyebben felismerhetô szôlôfajta, mert kacsai nemcsak a nóduszokon találhatók, hanem sok esetben az ízközbôl erednek.
Nagy, mélyen tagolt levelei is jó fajtabélyegként szolgálnak. Fürtje nagy, vállas és tömött. Kettôs hasznosítású fajta, de a borászat céljainak inkább megfelelô, mint étkezési célra.
Szeptember második felében érik, bôtermô. Fagyérzékeny és rothadékony fajta.
Kis termelési biztonsága miatt kiszorul a termesztésbôl.
Csiri csuri
A név és a fajta eredete bizonytalan. Fôként Buda környékén jelenleg is termesztett csemegeszôlô-fajta. Egykor, de még ritkán ma is szellôs présházakban, kamrákban fürtjeit felkötözve tárolták télire.
Levele a tölgyfáéra emlékeztet, sima felületû, csipkés levélszélû. Fürtje elég nagy vállas és tömött. A bogyók borostyán színûre színezôdnek. Késôn, október elsô felében érô fajta. Termése magas savtartalmú. Sok másodtermést nevel. Jól eltartható, választékbôvítô fajta.
Moldova
Rezisztens csemegeszőlő. Fürtje és bogyói is nagy méretűek. Liliáspiros színű, kellemes ízű. Gombabetegségekre nem érzékeny, erős vesszőjű, fagytűrése jó. Érési idő: szeptember vége
Ezeréves Magyarország emléke
A múlt század második felének közepén Mathiász János állította elô a Chasselas Queen Viktória White és a Calabriai fehér fajták keresztezésébôl. Ez volt Mathiász elsô híressé vált hibridje.
Mélyen tagolt, csupasz fonákú levelérôl, nagy vállas fürtjérôl, gömbölyû zöld színû bogyóiról könnyen felismerhetô fajta.
Szeptember második felében érik. Bôtermô. Vastag bogyóhéja rágós, magjai nagyok, kellemetlenek a fogyasztásnál. A termesztésbôl e tulajdonságok miatt szorult ki.
1.6. Direkt termô szôlôfajták és régi rezisztens hibridek
A filoxéravész után Magyarországon számos a filoxérának ellenálló elsôsorban V. labrusca származású fajta terjedt el. Volt idôszak, amikor e fajták területi aránya meghaladta a 20 %-ot. Telepítésük már régóta tilos, de ennek ellenére a jelenlegi szôlôtermesztésben és elsôsorban a kiskerti, házikerti termesztésben jelen vannak. Az érvényben lévô Bortörvény rendelkezése szerint nem csak e fajták telepítése, pótlásra való felhasználása tilos, hanem a direkt termô fajtájú ültetvényeket 2000 végéig ki kell vágni. A terület más fajtával való újratelepítéséhez költségvetési támogatás vehetô igénybe.
Othello
V. labrusca x V. riparia x V. vinifera származású hibrid. Állítólag a Clinton és a Kék trollingi keresztezésébôl származik.
Gyöngyös környékén kedvelt fajta, de máshol is termesztik. Kettôs hasznosítású, kék bogyójú termésébôl jellegzetes labrusca ízû vörösbor készíthetô. A piacokon termése étkezési szôlôként is megjelenik. Szeptember végén érik, nem rothad, termése sokáig a tôkén tartható. Bôtermô. Ellenálló fajta.
Noah
A legsilányabb minôséget adó direkt termô fajta. V. labrusca x V. riparia származék. Régebben a Nyugat-Dunántúlon és Heves megyében nagy felületen termesztették.
Levele durva szövetû a V. riparia-hoz hasonló. Bogyói erôsen peregnek, nyálkás húsúak, durva labrusca ízûek.
Szeptember második felében érik, elég bôven terem. Fagytûrô, gombabetegségeknek ellenáll. Az utóbbi idôben területe jelentôsen csökkent.
Piros Delaware
Feltehetôen V. labrusca x V. aestivális x V. vinifera hibrid. Hazánkban kiterjedtebben az ország északi részén termesztették.
Levele hosszú, mélyen tagolt, nyílt vállú. Bogyói halványpirosak, labrusca ízûek.
Szeptember elején érik, általában jó mustfokkal (20 körüli) szüretelhetô. Jó fagytûrô, nem rothad. Néhány permetezéssel a gombabetegségektôl megvédhetô. Borában többszöri fejtés után csökken a labrusca íz.
Fehér Delaware
Feltehetôen a Piros Delaware magutódja. Levele a Noah-hoz hasonló, de vékonyabb szövetû, simább felületû.
Kis fürtjein a bogyók zöldesfehérek, jellegzetesen pettyezettek, labrusca ízûek.
Szeptember végén érik, viszonylag jó mustfokkal. Bôven terem, ellenálló fajta. Bora mérsékeltebben labrusca ízû.
Volt amikor étkezési célra is termesztették és sok helyen eltartották.
Izabella
"Eper szôlô"-nek is nevezik. Régi direkt termô. Falusi házak lugasainak gyakori fajtája. Kékbogyójú fajta, áthatóan labrusca ízû és illatú.
Hidegnek, gombabetegségeknek kitûnôen ellenáll. Savas, kemény bora silány minôségû.
Feri szôlô
Régi rezisztens hibrid (Seibel 5279). Egy idôben Szabolcs megyében divatos fajta volt.
Korán, szeptember elsô felében szüretelhetô, alacsony savtartalmú termésébôl általában lágy bor szürhetô. Étkezési célra is használták.
Egy-két permetezéssel megvédhetô. Kiszorult a termesztésbôl.
Az említett fajtákon kívül idôsebb házikerti-szôlôkben elôfordulnak még a következôk:
* Seibel 5409 - "Iber francia "
* Couderc 503 - "Százszoros",
* Seibel 4643 - "Pannonhalmi kék"
és még számos Seyve - Villard hibrid, melyek kézrôl-kézre terjedve, újra és újra felbukkannak egy-egy kisebb körzetben.
2.1. Az alanyfajták csoportosítása
A termesztett alanyfajták többsége hibrid, de vannak közöttük nem hibridek is. Ez alapján csoportosítani lehet azokat:
* a fajok egyes egyedeinek kiemelésével és újabb klónszelekcióval létrejött úgynevezett "tiszta vérû" alanyfajták (Riparia portalis, Rupestris du Lot)
* amerikai fajok keresztezésébôl származó hibridek, amelyeket esetleg többször is klónoztak (Berlandieri x Riparia T.K. 5BB, Berlandieri x Riparia T. 5C)
* amerikai faj vagy fajok és európai Vitis vinifera fajták keresztezésébôl származó hibridek (komplex hibridek is lehetnek) (Chasselas x Berlandieri 41 B M.et de G., Fercal)
Érdekes, hogy a közismert alanyfajták között nincsenek fajtahibridek. Ennek az az oka, hogy az alanyfajták termesztési értékét meghatározó tulajdonságok (mésztûrés, gyökeredés, kalluszképzés, stb.) fajon belül szinte állandóak, különbségek csak a fajok között lelhetôk fel. A fajon belüli keresztezésnek tehát nincs értelme.
2.3. Alanyfajták
A nálunk szóba jöhetô fajták a V. riparia, a V. berlandieri és a V. rupestris fajok valamint a V. vinifera keresztezésébôl származnak.
Államilag minôsített alanyfajtánk kettô van, a Berlandieri x Riparia T. 5C és a Berlandieri x Riparia T.K. 5BB.
Berlandieri x Riparia T. 5C
A hajtás vitorlája, a levélerek, a levélnyél és a hajtástengely zöld, amin nincs piros, vagy lilás színezôdés. Mésztûrô képessége 40-45 magyar mészfok.
Vesszôit jól beérleli, a legnagyobb vesszôhozamra képes. Jól gyökeresedik és a szárazságot is tûri. Affinitása, adaptációs képessége jó.
Mindezek alapján vált megbecsült alanyfajtánkká. Egyes vélemények szerint néhány fajta jobb eredési eredményt ad ezen az alanyon (pl. Hárslevelû).
Szaporítható klónjai: GK. 40, Gm.6, Gm.10, Wed. (GK=Georgikon, Gm= Geisenheim, Wed.= Wädenswil).
Berlandieri x Riparia T.K. 5BB
Morfológiailag abban különbözik az 5C-tôl, hogy ereinek töve piros. A középsô ér és a két szélsô ér töve piros "T" alakot formáz.
A termesztési értékmérô tulajdonságok közül meg kell említeni alacsonyabb fokú mésztûrô képességét (25-30 magyar mészfok).
Szaporítható klónjai: Cr.2, Fr.148, Wei. 48 (Cr.= Karácsonyfalva, Fr.= Freiburg, Wei.= Weinsberg)
Berlandieri x Riparia S.O. 4
Szaporításra csak ideiglenesen engedélyezett fajta. Külsô megjelenési bélyegei hasonlítanak az 5C-hez. A gyakorlati tapasztalat szerint az elôbbieknél igényesebb alanyfajta, azért terjedése nem várható.
Berlandieri x Riparia 8.B GK.10
Szaporításra csak ideiglenes engedélyezett fajta.
Különleges igényeket elégíthetnek ki a következô alanyfajták:
* Berlandieri x Riparia K. 125 AA (a mi alanyfajtáinknál gyengébb a mésztûrése)
* Chasselas x Berlandieri 41B M. et de G. (kiemelkedô mésztûrô képességû)
* Fercal (feltûnôen magas mésztûrô képességét dicsérik,magasabb mint a Chasselas x Berlandieri 41 B.-nek) (Komplex hibrid)
* Berlandieri x Colombard x 333 EM (Cabernet Sauvignon x Berlandieri)
Írta: Dr. Bényei Ferenc egyetemi docens
Dr. Balogh István tanszékvezetô, egyetemi docens
Webajánló:
www.tartalygyar.hu , www.bor.co.hu , www.borlexikon.hu , www.e-pince.hu , www.agrodepo.hu , www.agro-depo.addel.hu , www.parafaporta.hu , www.eladodomain.fw.hu, www.bormanufaktura.hu ; www.boraszbolt.hu ; www.borlabor.hu ; www.borkatalogus.hu ; www.boraszatok.lapozz.hu ; www.onlinevasar.hu ; www.szurestechnika.lapozz.hu ; www.hasznalttartaly.hu ; www.cross-flow.hu
Szerkesztette: Lajkó Gábor
1 megjegyzés:
Figyelemmel végigolvastam az egész "lexikont", ugyanis parányi kertemben, Zürichben fehér szölöt ültetni, melyekböl remeélek 150 liter bort termelni évente.
Illatos, zamatos fajtákat kerestem, bötermöeket és rezisztenseket, mert árnyékos a kertem, de délutàn kettötöl már süti a nap. A kertem 167m2, déli fekvésü, domboldal a társasház végében fekszik.
Kiválasztottam több fajtát is, melyek részben csemege szölönek is megfelelöek. 3m magas tartóoszlopokra futtathatom fel a venyigéket. Jelenleg van egy 10 töböl álló 2 éves Palatina lugasom.
Kérdéseim
1. Hány tökére van szükségem, hogy a 150 liter bor kitermelödjön évente?
2. Mely szölöket javasolják?
Tisztelettel
Sebestyen István
Megjegyzés küldése