Szőlővédelem a számok tükrében
Nézzük hát, milyen volt a végeredménye azoknak a 2009. évi kísérleteinknek, amelyekben saját és versenytársaink aktuális ajánlatait vizsgáltuk meg.
Fürtlisztharmat elleni hatékonyság
A tavalyi évben aktuális és a 2010-re tervezett szőlővédelmi technológiáink lisztharmat elleni hatékonyságát hat ültetvényben teszteltük 2009-ben, az ország különböző részein. Három kísérletünk volt a Dél-Dunántúlon, egy a Nyugat-Dunántúlon, egy az Alföldön és egy Eger környékén, az Északi-középhegységben. A hat ültetvény közül kettőben nagy, háromban közepes, egyben pedig elenyésző volt a fertőzési nyomás. A kezeletlen kontrollok átlagában mért 43,2%-os mértértékű fürtfertőzöttség összességében közepes szintűnek tekinthető (1. ábra). A közepes szint ellenére is viszonylag nagy különbségek alakultak ki az egyes technológiák hatékonyságát illetően. A gyengébb technológiák a 43,2%-os fertőzöttséget 8-14,5%-osra, a hatékonyabbak 3% alá tudták mérsékelni. Az összehasonlításban kiválóan szerepelt 2009. évi programunk (1,6%-os fürtfertőzöttség), de 1% alatti eredményre csak az új, 2010-re tervezett technológiánk volt képes.
Még nagyobb különbségek olvashatók ki annak a kísérletünknek az eredményeiből, ahol a legerősebb volt a fertőzési nyomás (2. ábra). Itt a gyengébb hatékonyságú technológiák egyszerűen nem bírtak a lisztharmattal, és olyan eredményt, ami a szőlészkedők számára fenntartás nélkül elfogadható, csak az új ajánlatunk tudott biztosítani. Hogy hogyan, azt a 3. ábra fotóin lépésről lépésre nyomon követhetjük.
Adódik a kérdés, hogy mi lehetett az oka egyes technológiák gyengélkedésének, mások jó szereplésének? Ennek döntően két oka volt. Egyrészt maguk a különféle technológiákban fölhasznált készítmények melyek hatékonysága nem volt azonos. De legalább ennyire fontos volt az is, hogy mikor, mit, mivel kiegészítve alkalmaztunk. Különösen a specifikus, felszívódó készítmények helyes alkalmazására kellett ügyelni. Az ábrákon 1-essel és 2-essel jelölt versenytársaink gyengén szereplő technológiái elsődlegesen a rosszul megtervezett strobilurin-kezeléseken buktak el. Ám a strobilurin-mentesség sem jelentett megoldást, amire jó példa 3. versenytársunk programja. A saját technológiáinkban helyet kaptak a mind a strobilurinok mind az egyéb specifikus lisztharmat-ellenes készítmények is, így a technológiánk hatékonyabban hárította el a lisztharmatot, mint az említett 3. versenytársunk QoI-mentes programja. Mindez igazolása annak ameggyőződésünknek, hogy nem a strobilurinok mellőzése, hanem helyes alkalmazása vezet a legjobb eredményre.
A lisztharmatgomba termőtestképződésére gyakorolt hatás
Kísérleteinkben, természetesen, nem elégedtünk meg az egyes technológiák fürtlisztharmat elleni hatékonyságának értékelésével, arra is kíváncsiak voltunk, mit kezdenek az őszi lombfertőzöttséggel, és ezen keresztül mennyire tudják befolyásolni a lisztharmatgomba termőtestképződését. Ezzel a kérdéssel azért kell külön foglalkoznunk, mert a fürt- és a levélvédelem hatékonysága között nincs szoros kapcsolat. A szezon végi levélfertőzöttség viszont alapvetően meghatározza a következő évi vegetáció eleji induló fertőzési nyomást. Ennek egyik oka, hogy egyes lisztharmatölő szerek hatékonysága fürtön és levélen eltérő. A másik ok pedig, hogy a lisztharmatgomba fölszaporodása a bogyókon és a lombozaton nem esik egybe. A bogyófertőzés a tenyészidőszak első felében (a virágzás kezdetétől a fürtzáródásig) játszódik le, míg a lomb fertőződése a teljes vegetáción át tart, s a kórokozó áttelelését szolgáló kazmotéciumok zömmel a tenyészidőszak második felében (zsendülés, érés) keletkeznek. A hajtások arasznyi állapotától zsendülés kezdetéig folytatott rendszeres permetezés ezért eleinte főleg a bogyóvédelmet szolgálja, az utolsó lépések azonban már a lombfertőzés elhárítására, a kazmotéciumképződés megakadályozására, késleltetésére irányulnak. Igen ám, de közben a szerek változnak, vagyis más-más készítményekre hárul a fürt- és a lombvédelem.
A termőtestképződésre legnagyobb hatással a permetezési program utolsó lépése van, amire rendszerint a zsendülés kezdetén (július végén, augusztus első felében) kerül sor. Mivel azonban a kazmotéciumok képződése ezt követően még 50-70 napon át zajlik, ez a zsendülés kezdeti védekezés a hagyományos lisztharmatölő szerekkel – legyenek azok kontakt vagy akár fölszívódó készítmények – nem sokat ér. Ehhez speciális készítmény kell. Olyan, amelyiknek levélen (is) rendkívüli a hatékonysága, és minden más lisztharmatölő szerét lényegesen meghaladó a hatástartama. Jelenleg egy ilyen készítmény létezik: a Cantus®. A 4. ábrán látható, hogy kísérletünkben az a két technológia tudta radikálisan csökkenteni a liszharmatgomba termőtesteinek mennyiségét, melyek utolsó lépése a Cantus (1,0 kg/ha) volt. Míg más technológiák esetében a kezeletlen kontrollhoz képest felére, harmadára, addig a Cantus-kezeléseket követően század részére csökkent a kazmotéciumok száma. Ezen arányoknak megfelelően számolhatunk majd a primer fertőzés előfordulásával tavasszal.
Peronoszpóra elleni védelem
Peronoszpórakísérleteink nagy része 2009-ben – fertőzés hiányában – meghiúsult. Egyetlen értékelhető kísérletünk volt, a Villányi borvidékhez tartozó Diósviszlón, ahol viszont rendkívüli veszélyhelyzet alakult ki, a peronoszpóra a Merlot fajta termését teljes pusztulással fenyegette (5. ábra). Technológiánkban eredetileg nyolc védekezést terveztünk, az extrém fertőzési viszonyok miatt azonban ezt eggyel (réz) meg kellett toldani. A Merlot fürtjei – mint köztudott – nagyon hosszú ideig fogékonyak a peronoszpórával szemben, s járványos években a zsendülésig (augusztusig) egy pillanatra sem szabad őket védelem nélkül hagyni. A hatékony – a kombinált hatóanyagú Acrobat® MZ WG-re és Forum® R-re, valamint a Cabrio Top®-ra alapozott technológia és a gondos permetezés végül is meghozta gyümölcsét, sikerült megóvni a Merlot fürtjeit a súlyosabb megbetegedéstől.
A Kékfrankos a peronoszpórával szemben kevésbé fogékony, mint a Merlot. Ez – összevetve a kezeletlen parcellák fertőzöttségét – jól látszott kísérletünkben is (5. és 6. ábra). Persze, a Kékfrankosnak is szüksége volt a hatékony védelemre, s ennek eredménye lett, hogy gyakorlatilag károsodás nélkül vészelte át a nehéz körülményeket.
Dr. Füzi István
fejlesztőmérnök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése